"Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert
Te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem" (Zsolt 23,4)
Milyen bizalmat adnak ezek a szavak a halálos ágyon! Milyen sokan
mondogatták hálás örömmel utolsó órájukban!
De ez a vers szól azokhoz is, akik életük teljében erős félelmekkel
küzdenek. Egyesek - miként Pál - naponta el kell temessék
búskomorságra hajlamos kedélyüket. Bunyan szerint a Halál Árnyékának
völgyén sokkal korábban kell átmennünk, mint hogy a mennyei dombok
tövében kanyargó folyóhoz megérkeznénk. Jó néhányan már többször is
átmentünk a "halál árnyékának" sötét és félelmetes szorosán, és
tanúságot tehetünk, hogy csak az Úr kegyelmével tudtunk megállni a
sötét gondolatok, félelmek és levertség között. Az Úr ereje támogatott
és tartott meg, amikor a gonosz rettentgetett, és szellemünk már-már
teljesen megkeseredett. Teljesen lesújtva és szorongattatva éreztük
magunkat, de megtartattunk, mert tudtuk, hogy jelen van a Nagy
Pásztor, és bíztunk abban, hogy botjával elhárítja az ellenség halálos
csapását.
Ha jelenünket elhomályosítják a szomorúság baljós szárnyai,
dicsőítsük Istent a belé vetett csöndes bizalommal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése