Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A TITKON VALÓ BÖJTÖLÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 6,16-18 
"Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.  
Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." 

"Böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van." (Mt 6,18a)  

Manapság nem sokat hallunk böjtölésről, leszámítva azt, hogy vannak, akik diétáznak. A fogyókúrán lévő emberek azért böjtölnek, hogy lássák őket az emberek, vagy talán egészségi okokból.
A böjtölés egyéb formái az igazságtalanság elleni tiltakozást szolgálják. A bevallott cél a nyilvánosság. A titoktartás hatástalanítaná azt. Ennek a böjtölésnek nincs vallási célja.
Az Ószövetségben Isten előírta a böjtölést néhány esetben. Az Újszövetség korában ezek a "ceremoniális törvények" nem kötnek meg minket. A böjtölés mégis szerepet játszott Jézus életében, és az ősegyház vallásos tapasztalatában. A Biblia mindig feltételezi, hogy azok, akik komolyan veszik Istennel való kapcsolatukat valamilyen formában böjtölni szoktak: a konyhában is, a hálószobában is.
A böjtölés törvényes dolgok megtagadása vallási koncentrálás érdekében. A Biblia nem írja elő, és az egyházak sem írhatják elő. Ha nem önkéntesen tesszük azt, és ha nem anélkül, hogy magunkra vonnánk az emberek figyelmét, elveszti értékét.
Mindig van ok az egyházban arra, hogy figyelmeztetés hangozzék el az aszkézis veszélyére. Légy résen mindig, amikor emberek félnek élvezni azt, amit Isten élvezetre adott nekünk.
A kegyelem evangéliuma kerülhet veszélybe.
Van azonban ok arra is, hogy figyelmeztessünk a lelki lustaság, "elhájasodás" és tunyaság veszélyére, amely a keresztyéneket sújthatja. Az észak-amerikai kontinens keresztyénjeit túlságosan is az étel, ital és ruházkodás kérdése foglalkoztatja. Túlontúl elvonja figyelmüket a sport és a játék, meg mindenféle "kikapcsolódás". Időről időre meg kell tagadnunk magunktól önkéntesen az élet ideiglenes ajándékait, hogy gazdagodjunk a hitben, a reménységben és a szeretetben.
Senki nem követelhet semmit sem azon túl, amit az Úr parancsolt.
De egy olyan korban, amikor belemerülünk az élet élvezeteibe, van okunk azt gondolni, hogy azért kapunk túl keveset a mennyből, mert túl kevésről mondunk le a földön.