A Megváltó iránti szeretet mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy teszünk érte valamit. Ez cselekvő szeretet és nem csupán érzelmi dolog. Érzelmeink megcsalnak, hangulataink változnak. Engedelmességben nyilvánul meg a Megváltó iránti szeretet - folyamatosan és állandóan. Az van vele igazi szeretet-viszonyban, aki megtartja a Megváltó parancsait, azaz hitét és életét minden vonatkozásban alárendeli az Ő akaratának.
A Megváltó iránti szeretet nemcsak azt cselekszi, amit Ő kíván tőlünk, hanem gyűlöli a gonoszt is, mivel Jézus is gyűlöli azt. - A Megváltó iránti szeretet különösen abban mutatkozik meg, hogy az ő kedvéért olyan dolgokat is megteszünk, melyek természetünknek ellenére vannak. Oetingernek, a hívő orvos-lelkész-tudósnak egyik napi alapelve ez volt: "Jézusért szívesen megteszem azt is, amit egyébként nem szívesen teszek meg." A kis dolgokban való hűség is Jézus iránti szeretetünket bizonyítja. A nagy és fontos dolgokban becsvágyunk is kielégülést talál, de a mindennapi élet apróságai egyhangúan hatnak ránk. Aki Jézust szereti, az mindent neki végez, még a legjelentéktelenebb és legmegvetettebb dolgokat is. Jézus tanítványának minden munkájában a szeretet a mozgatórugó és nem a kemény kötelesség.
Sok mindent nem könnyű megtennünk. Még nehezebb mindazt elhordozni, amit Jézus akarata ránkhelyez; és elveszteni, elhagyni sok mindent, amit Ő jónak Iát elvenni tőlünk. Talán éppen olyasvalami az, amihez szívünk legjobban ragaszkodik. Azonban ha szeretjük Jézust, belsőképpen könnyen elengedjük azt. Magunk adjuk oda neki, tehát nem kell, hogy elszakítsa tőlünk és nem perlekedünk a veszteség miatt. Jézus néha nehéz körülmények közé helyez minket, amelyeken nem tudunk változtatni, vagy olyan embert állít az oldalunkra, akit nagyon nehéz elviselni. A Mester maga is három éven keresztül csendesen hordozta Júdást. - A Megváltó iránti szeretet a nehéz helyzetekben is kitartást ad nekünk, nem dobjuk el gyorsan a terheket, hanem arra indít, hogy várjunk, amíg Ő hozza el a változást. Az önszeretet saját akaratát követi, az Úr iránti szeretet pedig felteszi a kérdést: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?
A BELSŐ PAPI SZOLGÁLAT
|
"Ti pedig... királyi papság... vagytok" (1Pt 2,9). |
Milyen jogon válunk "királyi papsággá"? A váltság jogán. Felkészültünk-e arra, hogy önmagunkkal nem törődve elkezdjük az imádság papi szolgálatát? A folytonos tépelődés bensőnkben, hogy lássuk, olyanok vagyunk-e már, amilyennek lennünk kellene, csak beteges, énközpontú keresztyénséget hoz létre, nem Isten gyermekének erőteljes, egyszerű életét. Ha nem jutunk helyes viszonyba Istennel, akkor hajszál híján ezt mondjuk: "Ó, milyen csodálatos győzelmet éltem át." Ez nem a váltság csodájának ismertetőjele. Indulj el abban a bátor hitben, hogy a váltság teljes, nem kell többé nyűglődnöd magad miatt; kezdd el megtenni, amit Jézus Krisztus mondott: imádkozz barátodért, aki éjféltájban jön hozzád, imádkozz a szentekért, imádkozz minden emberért! Imádkozz azon az alapon, hogy egyedül Jézus Krisztusban vagy tökéletes, nem pedig az efféle mentegetődzés által leszel az: "Uram, megtettem, ami tőlem telt, kérlek hát, hogy hallgass meg." Meddig tart, míg Isten megszabadíthat a magunk körül forgás beteges szokásától? Torkig vagyunk magunkkal és már nem döbbenünk meg semmin, amit Isten mond rólunk. Elérhetetlenek a bennünk levő aljasság mélységei. Csak egy hely van, ahol igazak vagyunk és ez Krisztus Jézusban van. Amikor benne vagyunk, akkor el kell égnünk ebben a belső szolgálatban teljesen.
A KEGYELEM EGGYÉ TESZ
|
A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 4,32-37
|
| 32 A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. 33 Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. | | 34 Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, 35 és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá. | | 36 József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, 37 mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé. |
|
|
"A hívők összessége pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit sem a magáénak, hanem mindenük közös volt." |
| (ApCsel 4,32) |
 A Szentlélek annak a kegyelemnek az összessége, melyet Isten ad nekünk, amikor Jézusban hiszünk. Krisztus teljes gazdagsága, - a bocsánat, a megújulás, a jövő ígérete, igen, magának az Atyának a szeretete - öntetik ki a szívünkbe, amikor kapjuk a Lelket.
És ennek a kegyelemnek áramlania kell személy és személy között. A Lélek azonnal egyesít bennünket azokkal, akik Krisztusban vannak, és sürget, hogy közöljük az evangéliumot azokkal, akik "kívül vannak Krisztuson". Ezek nem csupán a hívők új közösségének adott parancsok, hanem belülről fakadó késztetések is. Így fedi fel a Lélek a maga természetét.
Az őskeresztyének "szívükben és lelkükben egyek" voltak. Gyökeresen megújultak és egyesültek. Minden szív szerette Krisztust, és minden lélek dicsérte az Urat.
"Mindenük közös volt." A földi javakkal szemben tanúsított természetes magatartásuk megváltozott a Lélek eljöttével. Ez nem egy diktátor rendelete volt azzal az eredménnyel, hogy "mindaz ami a tied, az enyém." Egy belülről fakadó késztetés mondatta ki velük: "Mindaz, ami az enyém, a tied."
A keresztyén közösség életmódja nem ugyanaz minden időben és minden helyen. Változik. Nincs semmi rossz a változásokban, ámbár némely keresztyén csoport, úgy látszik, megrémül tőlük. Számtalan egyházi vezető megpróbálta megállítani, vagy egyenesen visszaállítani az órát. Ez nemcsak ostoba dolog, hanem bűnös is. Sértő dolog azt gondolni, hogy a Szentlélek csak akkor tudja munkáját elvégezni, ha kereteket valósítunk meg szövetkezeti gazdasági módon.
Isten maga irányítja a világot és a társadalmi változásokat. A ma egyházában ugyanazzal az erővel munkálkodik, melyet mindig is használt. Mindazoknak, akikben a Szentlélek van, egy a szívük és lelkük. És mindazok, akiket ő, azaz a Szentlélek a hatalmában tart, megváltoztatják magatartásukat a földi javakat illetően. Ezek megtanulják, hogy a testvéri közösségé az elsőség. |
|
"[A szeretet] mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. ... Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet."
1Korinthus 13,7-8.13
|
Szeretet nélkül nincs emberi társadalom, tehát emberi élet sem lehetséges. Isten vigasztalása ez a rövid mondat: "A szeretet soha el nem múlik." Isten gondoskodik róla, hogy mindig újjászülessen. Boldog az az ember, aki egy életen át végig tud szeretni, az a család, ahol a szeretet a tagoknak minden emberi nyomorúságát elfedezi, teljes bizalommal viseltetnek egymás iránt, együtt tudnak egymást szolgálva Istentől remélni földi és mennyei boldogságukat, s Istentől ajándékba kapott szeretettel tudják eltűrni egymásnak minden emberi nyomorúságát. Van ilyen szeretet. De ehhez nem elég a természetes emberi indulat. Ismerni kell Isten végtelen szeretetét, mely méltatlanul is mindennap körül vesz. Amíg őrá tekintünk, amíg naponta együtt kérjük szeretetét, ő ajándékoz meg vele minket is. Hit és Isten jóságában gyökerező remény nélkül nagyon nehéz igazán szeretni. De az örök életben a hit látássá válik, a remény beteljesül. A szeretet pedig ott, Isten trónusa előtt válik teljessé, és megmarad mindörökké.
|
Szerető jó Atyám, Tőled kérek örökké tartó, soha el nem hidegülő szeretetet. Először magam számára kérem: taníts meg Krisztus szerint szeretni embertársaimat! Nem könnyű feladat, talán a legnehezebb minden parancsod közül. Nélküled, a magam erejéből nem lehetek rá képes. De ha naponta megerősíted hitemet, erőt adhatsz erre a nehéz feladatra is. Ha ezt nekem megadod, akkor kérhetem: add meg, hogy engem is szerető emberek vegyenek körül. Áldd meg családomat soha el nem fogyó szeretettel! Áldj meg úgy, hogy tudjunk egymásnak mindent eltűrni, mindenben megbízni, minden áldásodat együtt kérni és remélni. Áldd meg egyházunkat, egész népünket ezzel a szeretettel, és hozd el országodat gyermekeink, unokáink életében, ahol ez a szeretet uralkodik majd Krisztus soha el nem múló uralma alatt! Ámen.
|
|
|
|
E dolog nagy bűnnek lett az okozója.
l.Kir 12,30
|
Az l.Kir 12. rész elbeszéli a "Jeroboám bűnét"! Utódainál ismételten előjön: "nem távoztak el Jeroboám bűnétől, aki vétekbe ejtette Izraelt". Jeroboám volt a 10 törzs első királya. Isten biztosította őt a királyság felől az eljövendő időkre nézve is, ha hű marad az Úrhoz. Jeroboám azonban hűtlenné vált. Látta, hogy alattvalói háromszor egy évben Jeruzsálembe mennek, vetélytársának, Roboámnak országába. Attól félt, hogy szívük visszatér a Dávid házából való királyhoz. Ezért gondolta el, hogy népének saját kegyhelyeket kell felépítenie, így helyeztetett aranyborjút Dánba és Béthelbe.
Jeroboám aggodalmaskodásba esett. Isten maga tette királlyá. A jövőjét is Isten kezébe tehette volna. Az aggodalmaskodás azonban tőrbe csalta.
És mi? Urunk és Megváltónk nem megmondta: Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől!
Jeroboámnál az aggodalomból kísértés lett arra nézve, hogy saját kezével segítsen magán. "Segíts magadon!" - ez lett a jelszava, ahelyett, hogy Isten segítségét kérte volna. Hogy a használt eszköz tetszik-e Istennek, vagy sem, az mellékes volt neki. Az önmaga segítésével azonban csak pusztulását segítette elő.
Jeroboám alapbűne az önzés volt. Számára nem alattvalóinak jóléte, nem Isten dicsősége, hanem saját maga uralmának, trónjának minden időkre való biztosítása volt a döntő. Személyének dicsőítése lépett Isten félelmének a helyére. Ez volt a bukása!
Az aggodalmaskodás, az önmagunkon való segítés, az önzés, nagyokat is, kicsiket is pusztulásba dönt.
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése