Bizonyságaid örökkévaló örökségem

 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az Ő népét. (Zsolt 125,2)

Ennek az Igének az értelme szerint Isten az Úr Jézus fenyegetett gyülekezete köré hármas falat épített. Az első fal az apostoli bizonyságtétel. A főurak azt gondolták, hogy játszva végeznek a laikus prédikátorok e maroknyi csapatával. Szavaiknak azonban erejük és súlyuk volt. Belsőleg semmit sem hozhattak fel velük szemben. Ezzel a hallatlan erővel semmit sem tudtak szembeállítani. Mit ért a külső karhatalom ebben a lelki harcban? Évszázadokon át a Jézusról való bizonyságtétel olyan erődítménynek bizonyult, amelyen meghiúsult a Sátán minden támadása. A második fal az imádság ereje. Amikor Sénakhérib, az óriási túlerőben lévő zsarnok, Jeruzsálemet fenyegette, Ézsaiás és Ezékiás együtt imádkoztak. És Jeruzsálem köré teremtett Isten mindenható ereje olyan falat, amelyen csúfosan megszégyenült az ellenség rohama. Amikor Ezsdrás a hazatérő zsidók kicsiny csapatával a veszélyes pusztai útra elindult, köszönettel visszautasította a király felajánlott seregét, segítségét. Forró imában ajánlották magukat a mindenható Isten oltalmába, s jobban védve voltak így, mint Artaxerxes lovasai és katonái által lehettek volna. A legbelső falerődítmény azonban, amit Isten épített, a szeretetben való egység volt. A hívőket Isten elválaszthatatlanul eggyé tette. "Szívük-lelkük egy volt." Egyetlen ellenség sem tudta lerombolni ezt a falat. Ez az egység úgy volt lehetséges, hogy mindnyájan a Lélek fegyelme alatt voltak. Senki sem kereste azt, ami az övé, mindenki azt tartotta szem előtt, ami a Krisztusé. Könyörögjünk Istenhez, hogy ezekben a nehéz és félelmes időkben ilyen erős hármas falat építsen népe köré!

---