(Máté 6,9b-10)
Első látásra úgy tűnik, mintha az imádságnak ez a része csak hízelgés
lenne. Mintha olyan dolgokat kérnénk, melyekre nem nekünk, hanem Istennek
van szüksége. Mélyebben kell pillantani e kérések értelmébe. Isten neve
akkor szenteltetik meg, amikor gyermekei kifejezik örömüket. Amikor
őszintén hálát adnak az Atyának a világ szépségéért, az életért, mindazért
az örömért, aminek részesei lehetnek és amit másoknak adni tudnak. Nem is
kellene egyebet kérni, elég lenne ez az egy mondat, ha átéljük minden
áldását. A legfőbb vágyunk: jöjjön már el egy olyan világ, melyben nem a
bűn, hanem egyedül Isten akarata uralkodik. Ő legyen az úr életünk,
családunk, népünk, az egész világ felett. Valósuljon meg az Ő
szeretetrendelése mennyei tökéletességében. Ha ennek még nincs itt az
ideje, legyen a mi otthonunk úgy az Ő országának és akaratának otthona,
mint egy követség területe idegen országban. Bármi történik kint a
világban, a mi életünk maradjon meg az Ő hatalmában. Úgy segítsen meg,
hogy képesek legyünk országát építeni, akaratát teljesíteni, hűséges
gyermekeként élni át uralmát mind itt, mind majd az Ő mennyei országában.
Maradt még valami kérnivalónk? Csak a mindennapi kérdéseinkre nézve.
Azokat is mindig ebben a keretben fogalmazhatjuk meg.
|
Mennyei Édesatyám! Köszönöm, hogy nemcsak apró napi kérdésekben akarsz
nekem segíteni. Emeld fel gondolataimat, vágyaimat a Te gondolataid
magasságába! Hadd lássak túl mindennapi gondjaimon! Hadd kérjem, várjam és
szolgáljam hatalmas, örök céljaidat! Köszönöm, hogy kellek neked, azért
adtál életet nekem. Építs be engem is országod épületébe!Ha abban élek,
nem érezhetem magam sem elhagyottnak, sem feleslegesnek. Jöjjön el végre a
Te országod boldog uralma, s addig is a Te akaratod valósuljon meg magam,
családom, egyházam, népem, minden benned bízó ember életében! Ámen.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése