"...foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak" (2Kor 10,5).
Eltökélt fegyelmezés Ez egy másik szempontja a szentség fáradhatatlanságának. Pál azt mondja: "foglyul ejtek minden okoskodást, hogy alárendeljem Krisztusnak". Mennyi keresztyén munkát végeznek ma fegyelmezetlenül, csak úgy ösztönszerű elhatározásból! Urunk életében minden terv fegyelmezetten alá volt rendelve Atyja akaratának. Soha nem tett semmit saját akarata ösztönzéséből, ami az Atya akaratától eltérő lett volna. "A Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja cselekedni az Atyát" (Jn 5,19). És mi? Ha csak egy lelki élményünk van is, hirtelen ösztönzésből támadt terveinket azonnal tettre váltjuk ahelyett, hogy foglyul ejtenénk és odáig fegyelmeznénk, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak. A mi korunkban túlságosan hangsúlyozzák a gyakorlati munkát és ezért azokat a szenteket, akik foglyul ejtik terveiket, kritizálják és azt mondják, hogy nem veszik komolyan Istent és a lelkeket. Az igazi komolyság az Isten iránti engedelmességben van; nem abban, hogy be nem tört emberi természetünk hajlamaival akarunk szolgálni neki. Elképzelhetetlen, de igaz, hogy vannak hívők, akik nem rendelik alá terveiket az Úrnak, hanem szolgálnak Istennek saját természetük szerint, ami még nem lett szellemivé eltökélt fegyelmezés által. Könnyen elfelejtjük, hogy az ember nemcsak megváltása miatt foglal állást Jézus Krisztus mellett, hanem azért köti le magát Jézus Krisztus álláspontjához, hogy helyesen lássa Istent, a világot, a bűnt és az ördögöt. Ez pedig azt jelenti, hogy fel kell ismernie, mekkora felelősséggel jár, hogy átformálódjék gondolkozásának megújulása által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése