A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 9,14-24
14 Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! 15 Hiszen így szól Mózeshez: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok." 16 Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. 17 Mert így szól az Írás a fáraóhoz: "Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön." 18 Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. 19 Azt mondod erre nekem: "Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?" 20 Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: "Miért formáltál engem ilyenre?" 21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? 22 Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23 Vajon nem azért is, hogy megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, 24 amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?
"Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön."
(Róm 9,17; 2Móz 9,16)
Most belevetjük magunkat Pál egyik levelébe. Emlékezzünk csak, Pál arról a tényről beszél, hogy Izráel megkeményítette szívét a kegyelemről szóló evangélium számára. Ámbár ez az evangélium elsőrenden az izráelitáknak szólt, többségük elvetette azt. Szívük megkeményedett. Amikor megígért Szabadítójuk végre eljött hozzájuk, nem voltak hajlandók befogadni őt.
Pál ezt kérdezi: Azt jelenti ez, hogy "Isten igéje erejét vesztette volna?" (6.v.). A felelet az, hogy "nem".
Mind az evangélium iránti engedelmesség, mind pedig az evangélium iránti engedetlenség Istentől jön. Természetesen az emberek továbbra is felelnek saját cselekedeteikért. Ez mindig így van. Az emberek azonban nem hiúsíthatják meg Isten terveit.
Soha nem hozhatják Istent olyan helyzetbe az emberek, amikor ezt kellene mondania: "Mit is fogok most tenni? Terveim romba dőltek, jóságomat visszautasították." Ez nem történik meg, mert Isten nem csupán szemlélője annak a világnak, melyben mi cselekvő alanyok vagyunk, hanem Úr is felettünk és minden dolog felett.
Amikor Isten azt mondta a fáraónak, hogy "Bocsásd el népemet", a fáraó nem engedelmeskedett Istennek. Akkor a fáraót Isten az ő eszközévé tette, hogy az Isten dicsőségét hirdesse a világnak. Ugyanez igaz Izráel megkeményedését illetően. Isten számára Izráel engedetlensége se nem zavaró, se nem végleges. Inkább az ő eszköze, hogy az egész világon terjessze dicsőségét. Az evangélium terjed a zsidóktól a pogányokhoz, Jeruzsálemből Európába.
Amikor Isten felkel, hogy megszabadítson egy népet, és amikor elküldi Fiát, hogy megszabadítsa a világot, sem a makacs fáraó, sem a megkeményedett szívű Izráel nem lesz majd képes feltartóztatni a szabadító hadműveletet. Ellenkezőleg. Inkább segíteni fogják azt.
"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! ... Bizony, tőle, általa és érte van minden" - még ellenségeinek engedetlensége is. "Övé a dicsőség mindörökké."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése