1 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! 2 A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, és nem bocsátom el Izráelt. 3 Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak, azért, hogy ne verjen meg bennünket dögvésszel vagy fegyverrel. 4 De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkától? Menjetek, folytassátok a kényszermunkát! 5 Már így is sok a mihaszna nép az országban - mondta a fáraó - és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a munkát?! 6 Még aznap azt a parancsot adta a fáraó a nép sanyargatóinak és felügyelőinek, 7 hogy ne adjanak többé szalmát a népnek a vályogvetéshez úgy, mint eddig. Menjenek, és szedjenek maguknak szalmát. 8 De vessetek ki rájuk ugyanannyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták ezek, azért kiáltozzák: Menjünk áldozni Istenünknek! 9 Ha majd nehezebb lesz ezeknek az embereknek a munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem törődnek hazug beszédekkel.
"Így szól az Úr, Izráel Istene: Bocsásd el népemet ... A fáraó azonban ezt felelte:.. Nem bocsátom el Izráelt."(2Móz 5,1-2)
Isten Igéjének lehet nem engedelmeskedni. Csak az emberek lehetnek iránta engedetlenek. A Nap, a Hold, a tenger és az állatok minden időben engednek Isten akaratának. Amikor Isten ezt mondja: "Kelj fel, legyen holdfogyatkozás, építsetek fészkeket, csendesedj el," - akkor a Nap, a Hold, a madarak és a tenger enged szavának és akaratának. Az emberek azonban mondhatnak nemet Istennek.
Félelmetes dolog nemet mondani Istennek. És ostobaság is. Szenvednünk kell amiatt, ha merészelünk nem engedelmeskedni a világmindenség Teremtője akaratának.
Az engedetlenségben az a legfélelmetesebb, hogy Isten egy olyan folyamattal bünteti meg, amelyet a Biblia megkeményedésnek nevez.
Isten ezt a folyamatot az egyiptomi fáraó személyében mutatja be. Megfigyelheti azonban az ember Istennek ezt a büntetését mindenütt maga körül, talán még a rokonai között is.
Egy kicsit hasonlít ez ahhoz, ami a szüleiktől elhanyagolt gyermekek életében történik. Soha nem tanulták meg azt, hogy mit jelent az "igen" és a "nem". Nem tudják, hogy mi az ami megengedett, és mi az ami tiltott. Soha nem ismerték meg tapasztalatból, hogy mi is az az erőteljes és szerető szó (és kéz!), amely megtanítja nekik, hogy a parancs az parancs. Ezért nem veszik komolyan a hatóságot, egészen addig, amíg a rendőrség meg nem követeli annak elismerését, hogy a nem nemet jelent. Ekkorra azonban már szinte lehetetlenné vált újra nevelni őket. Tapasztalt szakembereknek be kell gyakran vallaniuk, hogy az ilyen gyerekek többé már nem taníthatók. Megkeményedtek.
Azok az emberek, akik nem hajlandók engedelmeskedni Istennek, végül már nem tudnak engedelmeskedni, még ha akarnának is. Kezdetben nem akarnak hinni, a végén nem tudnak hinni. Ha nem keressük az Urat, "amíg megtalálható", eljön az idő, amikor többé már nem találhatjuk meg őt.
Csak Isten ismeri a megkeményedés folyamatát. Nem a mi dolgunk, hogy bárkire vonatkozóan is azt mondjuk, ez az ember már annyira megkeményedett, hogy túl van a bűnbánat és a megszabadulás lehetőségén. A Biblia azonban azt mondja nekünk, hogy van kapcsolat az engedetlenség és a büntetésül kapott "szívmegkeményedés" között. Ez a puszta tény arra kell hogy késztessen bennünket, hogy félelemmel, rettegéssel, sürgősen és azonnal engedelmeskedjünk az Úrnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése