Napi áhítat-Menjünk az Úr hegyére

Hét témája: Mikeás 

Olvasmány: Mik 4

Jézus Krisztust az életmódunkban is követni olyan kiemelkedő és figyelemreméltó gyakorlat, amely másoknak is irányt szab.

„Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket. Maga a Seregek URa mondta ezt! Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké. Azon a napon - így szól az ÚR - összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam. A sánták meg fognak maradni, a gyengék erős nemzetté lesznek, és az ÚR uralkodik fölöttük a Sion hegyén, mostantól fogva örökké. És te, őrtornya a nyájnak, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád, és helyreáll a régi hatalom, Jeruzsálem királysága. Miért kiáltozol annyira? Nincsen királyod? Vagy elpusztult a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a szülő asszonyt? Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a szülő asszony! Mert el kell távoznod a városból, a mezőn fogsz tanyázni. Babilóniába kell menned, onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az ÚR ellenségeid hatalmától. Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! De ők nem ismerik az ÚR gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket, mint kévéket a szérűre. Indulj és csépelj, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc, és összezúzol sok népet, szerzeményüket az ÚRnak áldozod, vagyonukat az egész föld Urának. Vagdosd magad össze gyászodban, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját.”

Magyarázat

Istent nem gátolja meg népének alkalmatlansága abban, hogy az egész világ, benne minden nemzet javára megvalósítsa örök tervét. Mégpedig az Ige által elérkező Isten országát. Ahol ezt komolyan veszik, természetessé válik a nemzetek közötti vitás kérdések méltányos rendezése, a népek egymás iránti megértése, a gyengék iránti jóakarat, mert tekintéllyé válik közöttük az igazság. Mi hívők ebben a vonalban két irányba is hathatunk. 1. Miattunk (is) káromolhatják Isten szent nevét (Róm 2,23), vagy 2. Látva a mi jó cselekedeteinket dicsőítik a mennyei Atyát (Mt 5,16).
Ehhez azonban találkoznia kell Isten szándékának a mi hitünkkel. Nekünk hitben kell elfogadni a végcélt már akkor, amikor még nem mutatkoznak látható jelei. A hitünk lehet gyenge, de az akkor is a mi hitünk (Mk 9,24). Nem a hitünk erején múlik, hogy abból, amit Isten kijelentett, lesz-e valami. Hogy a jövőben az embereket éppen az Isten igéje fogja érdekelni és összegyűjteni?! Az Úr Jézust Isten ígéreteivel kapcsolatosan olyan nyugalmas fölény jellemezte, ami csak akkor lehetséges, ha valaki osztatlan szívvel teljesíti Isten akaratát. Minden vita és nehézség ellenére Jézus abban a tudatban élt, hogy a végső szó mindig az Istené.
Amikor Isten ígéreteire ráállunk, a szikla erős, és nem a lábunk. Isten királyságát ugyanis ő maga hozza el. Mi ebben bízunk. Ő a gyengékről, a bukdácsolókról, a sántákról se mond le, sőt ezek igazán az övéi. Akkor lehetünk csak mások számára is példák, ha elsősorban mi magunk akarunk Isten útján járni. Ne engedjük tehát attól a környezettől befolyásolni magunkat, amely elszokott már az isteni rendtől. Akkor se, ha csábítanak, akkor se, ha fenyegetnek. Jézus megmaradt a menny emberének itt a földön is. Erre hívott el minket is.

(Hegyi András)