(Máté 11,29-30)
A Megváltó felüdíti a fáradt, megterhelt lelket. Így megújulva kész arra, hogy felvegye igáját és az Ő iskolájába járjon, s ezen az úton új felüdülésre és mély, belső nyugalomra talál. A szív békessége a bűnbocsánat kegyelmén nyugszik. Ezt megtartanunk azonban csak engedelmesség és a bűn mind teljesebb legyőzése révén lehet. Amint engedünk a gonosznak, megzavarja békességünket, és azt csak újabb összetörés és Jézus vére erejének új megtapasztalása által lehet ismét elnyerni. De addig nem tökéletes a békességünk, amíg Isten akaratával belsőleg nem vagyunk teljesen egyek. Például valamit nem akarunk elfogadni, ami terhes, bensőnk ellenkezik, fellázad. Mi ennek a következménye? Belső nyugtalanság, békétlenség. Egy darab poklot hordozunk magunkban. A menny viszont Isten akaratával való harmónia. Minél jobban előre haladunk Jézus iskolájában, annál mélyebb békesség lesz úrrá bennünk.
Mindaddig, amíg nem tanultuk meg énünket igényeivel és jogaival együtt félreállítani, könnyen ingerültek és érzékenyek vagyunk, magunknak és másoknak sok gyötrelmet és nyugtalanságot szerzünk. Lelkünk nyugalma olyan mértékben nő, amilyen mértékben megtanulunk elfeledkezni önmagunkról.
Hát vajon a világias gondolkozás, a pénz titkos szerelme nem hoz-e egy sereg gondot magával? Mennyi kapkodás és izgalom követi azokat! Minél inkább magunkévá tesszük Jézus mennyei gondolkozását, annál mélyebb a békességünk.
Végül mennyi gyötrelemnek a forrása a szenvedéstől és az emberektől való félelem. Tanuljuk meg szívünk mélyéből mondani: "Igen, Atyám!" - és akkor lecsendesedik a lelkünk. Minél inkább féljük, szívből megszenteljük és dicsőítjük Istent, annál kevésbé félünk az emberektől. A békesség, ami elsősorban tisztán kegyelmi ajándék, mégis annak az eredménye, ha hűségesen és buzgón járunk az Úr iskolájába, az engedelmesség iskolájába. Ezért mondja Jézus: "Nyugalmat találtok." Mint amikor valamely elveszett tárgy a szerencsés megtaláló birtokába kerül, úgy lesz a mienk a lelki békesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése