"Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen:"
Jelenések könyve 3,17
Kevés mondás van, mely annyira találna jelen helyzetünkre. Soha nem volt az ember olyan gazdag, olyan hatalmas, olyan sikeres, mint ma. Büszkék is vagyunk nagyszerű eredményeinkre, örömmel fogadjuk remek, új eszközeinket, már el se tudjuk képzelni életünket nélkülük. És tele vagyunk panasszal, magányossággal, céltalansággal, kábítószeres meneküléssel a valóság elől. Tiltakozunk, nem akarjuk tudomásul venni, hogy talán soha nem volt az emberi élet annyira nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen. Ez a materializmus csődje: kiderült, hogy a legjobb eszközök sem érnek semmit cél nélkül, távlat nélkül, biztos igazság, szilárd értékek, áldozatos szeretet - Isten nélkül. Lehet, hogy belebukik az egész emberiség, lehet, hogy csak a gazdag, civilizált része. De az mindenképpen, aki nem lát maga előtt más célt, mint az anyagi eszközök adta saját boldogságot, aki nem tanul meg szolgálni, másokért élni, örömöt szerezni. És hiába vergődünk, míg meg nem találjuk Istent, aki egyedül tud értelmet, célt, feladatot, boldog szolgálatot - hitet adni életünknek.
Uram, bevallom, nem tudom elképzelni az életemet villanyfény, gázos lakás, fürdőszoba, lehetőleg kocsi és sok egyéb nélkül. Ha hiányzik, el vagyok keseredve. Csak távolról hallom, hogy mások nyomorognak, még kenyérhez is alig jutnak. A magam dolgának kellene tartanom? Nem érzem magam gazdagnak, nem dicsekedem, hogy nincs semmire szükségem. Sőt inkább az a gondom, mennyi mindenem hiányzik, és ezek között nem mindig szerepel az, hogy többet tudjak az igével foglalkozni. Taníts, Uram, hogy értsem meg, mi a fontos és mi a felesleges, és inkább segítsek másokat a fontoshoz, mint magamat felesleges dolgokhoz! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése