A templomőrség parancsnoka és a sadduceusok elfogták őket, és másnapig fogságba vetették.
( Csel 4,3)
Micsoda nehéz volt az első gyülekezet számára az
apostolok letartóztatása! Krisztus országának terjedése nem bénul-e meg
egészen ezzel? Az ellenkezője történt. A letartóztatás az apostoloknak
drága alkalmat adott arra, hogy a legmagasabb hatóságok előtt
bizonyságot tegyenek Jézusról. Ezáltal Jézus gyilkosai még egyszer az
elé a döntés elé kerültek, hogy megmaradnak-e istentelenségükben, vagy
nem.
Szent bátorsággal tett bizonyságot nekik Péter így: "Nincs senkiben másban üdvösség, mert nem adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk." A letartóztatás nélkül az apostolok szavakkal soha nem érhették volna el népük legfelső vezetőit.
Aztán a Sátánnak ez a támadása Jézus gyülekezete ellen a keresztyéneket új buzgóságra indította az imádkozásban (23. v.). Minden résztvevő így könyörgött: "Add meg a Te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a Te Igédet, nyújtsd ki kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák is történjenek". S amíg imádkoztak, megmozdult a hely, ahol együtt voltak. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel és az Isten Igéjét bátorsággal hirdették.
Mindmáig így van ez: a kellemetlenségek imádkozásra indítanak bennünket; az imádság pedig új áldásokat hoz. S nemcsak a bizonyságtételhez való bátorság és az imádkozásban való buzgóság növekszik a nehézségekben, hanem ezáltal Isten erősíti az egymással való közösséget is. A második részben ezt olvassuk: "Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt" (44. v.).
Itt, a 4. részben pedig ezt az erősebb kifejezést találjuk: "A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt" (32. v.). Így szolgálta Isten ügyének előmenetelét az, ami először gonosz támadásnak látszott.
Igaz, amit Pál írt: "Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van". Rm 8,28
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése