"Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Máté 25,40)
Félelmetes ige. Pedig a mi legnagyobb rangunk, kitüntetésünk itt húzódik meg, szinte elbújva a nagy szavak között: "atyámfiai". Észrevetted-e bibliaolvasás közben, hogy itt rólad van szó? Hogy itt téged nevez Jézus atyjafiának, testvérének, Isten gyermekének? Hogy átszalad a szemünk a Kijelentés nagy ajándékai felett! A te számodra igényli Jézus azt, hogy ha éhezel, enned adjanak, ha szomjazol, innod adjanak, ha jövevény vagy, befogadjanak, és így tovább, minden érdemed nélkül, egyszerűen csak azért, mert az Ő testvére vagy. Csodálatos kitüntetés - és mégis milyen félelmetes. Mert ha látsz egy éhezőt, ha szemedbe néz egy beteg, elhagyatott vénember, ha sírva megy el melletted s csak éppen rád pillant egy gyerek, hát még ha könyörögve néz rád öreg édesanyád vagy az iskolában megszégyenített gyermeked, hogy ne rohanj, hallgasd meg panaszait, neked tudnod kell, hogy most Jézus kér, Jézus vár tőled valamit, Jézus néz a szemedbe: "Szeretsz te engem?" S valamikor Ő fogja mondani feletted: "Jöjjetek, Atyám áldottai..." - vagy ezt: "Menjetek előlem, átkozottak!"
Istenem, hányszor felejtem el, hogy gyermekeddé fogadtál, és ez a csodálatos rang mire kötelez. Tudom pedig, hogy a Te szent nevedre hozok szégyent, mint akármelyik gyermek az édesapja nevére, ha nem aszerint viselkedem. Uram, nem szeretnék szégyent hozni rád, de látod, milyen gyenge az akaratom a jóra. Bocsásd meg hanyagságból, kényelemből, rohanásból elkövetett közömbösségemet, a kötelező segítség elmulasztását. Adj erőt, időt és alkalmat arra, hogy képes legyek emberi, istenfiúi kötelességeimet teljesíteni! Adj szemet, hogy meglássam a rám háruló feladatokat, adj szeretetet, hogy észrevegyem, amikor Te magad kérsz tőlem segítséget legkisebb atyámfiai szemével, szavával, elém táruló szomorúságával és szükségeivel! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése