A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 3,13-17
13 De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? 14 Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. 15 Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre! 16 Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és ezt mondd nekik: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartom mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek, 17 és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.
"Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok."
(2Móz 3,13-14)
Jákóbnak, vagy Izráelnek a fiai majdnem 400 évig voltak Egyiptomban. Akkor Isten kijelentette, hogy eltávolíttatásuk ideje véget ért. Elvezette őket arra a földre, amelyet ő korábban Ábrahámnak, Jákób nagyapjának ígért.
Az izráelitáknak azonban nem valami sok isteni kijelentésük volt. Alig ismerték őt. Igaz, voltak hagyományaik, s még mindig félték Istent, ahogy az ember megtudhatja Mózes szüleinek a történetéből. De az isteni hang nem szólt hozzájuk gyakran, és nem voltak bibliai könyvtekercseik.
Most Isten megmutatja magát Mózesnek. Meg kell mondania az izráelitáknak, hogy atyáik Istene beszélt. Ezáltal emlékezteti őket arra, hogy nem felejtette el amit megígért. De ettől az időtől fogva Isten új néven lesz ismert előttük, mégpedig a Jahveh néven, amelynek ezt a magyarázatát adja: "Vagyok, aki vagyok". Ez azt jelenti: én itt vagyok és élek. Mióta Isten kijelentette ezt a nevet, amikor kiszabadította népét Egyiptomból, a Jahveh név elindult, hogy a legszentebb névvé váljon. Népe számára ez a név azt jelenti, hogy a Szent Isten szereti őket, s mindig jelen van, hogy segítsen nekik, szövetségi hűségének megfelelően.
A Jahveh nevet Éva már használta az 1Móz 4,1-ben. Mégis, ez egy olyan istennév volt, amelyet nem ismertek az Egyiptomból való szabadulás előtt.
Sok ember ismeri a férj és a feleség szavakat, mint két olyan ember jelölését, akik egy bizonyos kapcsolatban vannak egymással. Csak akkor tanulja meg azonban az ember kimondani a nevet, amikor belép ebbe a kapcsolatba. Abban a pillanatban, amikor a férfi és a nő megismerik egymást, a férfi feleségének hívja az asszonyt, az asszony pedig férjének őt. Úgy néznek egymásra, mint akik tudatában vannak valaminek. Ismerik a név jelentését. Így az izráeliták sem ismerték Istent, mint Jahveh-t egészen addig, amíg meg nem ízlelték hűségét, meg nem látták hatalmát, és át nem élték szabadítását. Ugyanilyen módon Isten neve csupán egy megnevezés számunkra, amíg át nem éltük azt az üdvösséget, amit ő ad. Csak amikor megismerjük Krisztust és megkapjuk a Lelket, csak akkor ismerjük őt új nevén: "Abba, Atyánk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése