Napi áhítat-Az Úr tanúskodik ellenetek

Hét témája: Mikeás

Olvasmány: Mik 1

 
Isten olyan élő etalon, amely vagy melletted, vagy ellened tanúskodik. Nem választhatsz, ő már választott téged.

„Ez az ÚR igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről. Halljátok meg mind, ti, népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az ÚR tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából. Az ÚR eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked. Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől, vagy mint a lejtő a lezúduló víztől. Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből? Samáriát romhalmazzá teszem, mezővé és szőlőskertté, lezúdítom köveit a völgybe, láthatóvá teszem az alapjait. Bálványszobrai mind összetörnek, és minden szerzeménye a tűz martaléka lesz. Összes bálványát megsemmisítem: paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák bérévé lesznek hát ismét. Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok. Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott. Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok! A Bét-Afrában lakók porban hemperegjenek! Vonulj el, Sáfír lakossága, szégyenkezve, mezítelenül! Nem mer kijönni a lakosság Caanánból, Bét-Écel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni. Hogy várja a jó hírt Márót lakossága! Milyen veszedelem jött az ÚRtól Jeruzsálem kapujára! Fogd be a lovakat harci kocsid elé, Lákís lakossága! Itt kezdődött el a vétke Sion leányának, bizony, benned találhatók Izráel bűnei! Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak! Akzíb házai rá fogják majd szedni Izráel királyait. Elhozom, aki meghódít téged, Márésá lakossága! Adullámig terjed csak Izráel dicsősége. Vágd le a hajad gyászodban, drága gyermekeid miatt! Olyan kopaszra nyírd magad, amilyen a keselyű nyaka, mert fogságba mennek a tieid!”

Magyarázat

Túl régóta hiányzik Isten haragjának és a szeretetének a feszültsége azoknak a kegyeseknek a gondolkodásából, akik azt hiszik, hogy mindent meg tudnak magyarázni, és minden nyugtalanító kérdés élét el tudják venni. Nem kellene nagyobb óvatosságot gyakorolni egyáltalán már akkor is, amikor Isten nevét a szánkra vesszük? Nem magunkkal kellene előbb számot vetnünk, mielőtt e világot fenyegető veszélyekre gondolunk? A próféták ugyanis kettős felelősséget hordoztak, amikor Isten nevében megszólaltak. Felelősséggel tartoztak Istennek, hogy semmi mást nem mondhatnak, csak azt, amit ő szájukba adott. De felelősséggel tartoztak a népüknek is, hisz annak sorsa attól függött, hogy meghallja-e és hittel fogadja-e ezt az isteni szót.
Isten ugyanis a történelem Ura volt mindig, és az is maradt. Amikor ő megszólal, nem áll be a bajok eltussolóinak sorába. Szava világos, egyértelmű és igaz. Annak megértésében Izrael, de minden más nép is érdekelve van. Isten szava az egész létező világ sorsát meghatározza, sőt új távlatokba helyezi. A figyelem itt is a gyökérkérdésre irányul. Az ő népe, az ő törvényének tiszteletben tartásával, Istenre irányítja-e a többi nép figyelmét? Vagy maga is belesimul a kor kétes szellemi áramlataiba (Ám 1,2–2,10)?
Könnyen belátható, hogy ha az Isten-hűség és a bűn kérdése nem élet-halál kérdése többé magának a gyülekezetnek sem, akkor nehezen értetheti meg a szekularizált világgal, hogy annak jelenéből fakadó jövője éppen ezen a kérdésen áll vagy bukik.

Imaáhítat

Imádkozzunk iskolába induló gyermekeinkért! (Ef 6,4)

(Hegyi András)