„De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.”
Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 3:3
Nem élünk tökéletes
világban, ebben azt hiszem, egyet tudunk érteni. Te is és én is
számtalan példát tudnánk felhozni arra, amikor megcsaltak, hátba
szúrtak, elárultak minket. És talán ugyanennyi vagy egyel több ezeknél
azoknak az eseteknek a száma, amikor mindezt mi követtük el. Amikor te
és én voltunk Júdás és Brutus egyszemélyben. Amikor mi árultuk el azt,
ami vagy aki mellett letettük a megszeghetetlen esküt.
Tudjuk, milyen a
hűtlenség, kívülről-belülről ismerjük. De ma keressünk együtt példát az
ellenkezőjére! Én elmondok Neked, kedves Olvasó egy történetet, és arra
kérlek, te is kövesd a példámat! Mondj el egy történetet valakinek a
családod, barátaid közül az igazi hűségről!
Lassan egy éve, hogy
búcsút intettem a nagyapámnak, aki számomra minden embernél nagyobb és
súlyosabb példát mutatott arról, mi is a hűség valójában. Rövid
ismerettség után hozta meg döntését, és kötötte össze életét
szerelmével, a nagyanyámmal, akihez az utolsó lélegzetvételéig
szeretettel ragaszkodott.
Van, hogy mind a ketten
így "teljesítenek" egy párkapcsolatban. És van úgy is, hogy csak az
egyik fél teheti ezt meg. Nagyanyám is szerette férjét, amíg tudta. Amíg
a betegség nem fosztotta meg önmagától. Alzheimer kórt állapítottak meg
nála, és a tiszta pillanatok egyre ritkultak. A nagyapámat sem ismerte
fel. Azt hitte, hogy az édesapja. Aztán pedig azt, hogy egy idegen.
És a papa tette azt,
amit addig is tett, és minden nappal egyre többet. Szerette, szolgálta,
ápolta, kedveskedett neki, marasztalta, ha a mama menni akart, és sosem
adta fel. Mert meghozott egy döntést, amihez hű maradt egészségben,
betegségben, boldog és boldogtalan állapotban, amíg a halál el nem
választotta tőle, és még azon túl is.
Ő tudta és megélte, hogy
mit is jelent a hűség. Ő tudta és megélte a felelősségteljes döntést
annak minden örömével és súlyával együtt. Ő nem adta fel, akkor sem,
amikor kimondhatatlanul nehéz volt, amikor a másik a betegsége miatt már
nem volt partner semmiben, amikor csak annyit jelentett a házassága,
amennyit ő adott bele. És ő a mindent adta.
És Isten még ennél is
tovább megy el. Ő akkor is hűséges marad a vele kötött szövetségünkhöz,
amikor mi homlokegyenest az ellenkezőjét csináljuk. Ő szeret akkor is,
amikor Jákóbként harcolunk ellene, és még azt is elhisszük, hogy mi
vagyunk az erősebbek. Ő gondot visel rólunk akkor is, amikor mi magunk
sem vagyunk tisztában azzal, kik is vagyunk valójában. Ő bízik bennünk
akkor is, amikor mindenki más már leintett minket. És ő sosem mond le
rólunk. Neki fontosak vagyunk. Te is, én is. Egyetlenek,
megismételhetetlenek, egyediek. Ő hűséges, és szeretné, ha te is
csatlakoznál a mozgalomhoz.
Hát kapcsolódj Istenhez,
és ne engedd el a kezét! Keresd vele naponként a közös perceket, amikor
semmi más nem létezik, csak Ő és Te! Élj a szeretet törvénye szerint,
hogy a te utódaid számára is követendő példa lehessen a hűséged!
szerző: Sz-Cs. Andi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése