Sokszor elmondjuk ezt az imádságot, sokszor bizony csak gépiesen. Gondoljuk végig ajándékait! Jézus azzal, hogy imádkozni tanít, személyes kapcsolatba hoz Istennel. Beszélgetni csak személlyel lehet, az én és te viszonyában. Isten "valaki", akit megszólíthatok, aki felel. Aki nem tud így viszonyulni hozzá, akármilyen rendes ember különben, nincs Istene, ateista. Sok vallás van, mely számára Isten hatalmas úr, idegen, akitől félni, akit folyton engesztelgetni kell. Jézus örömüzenete: A mindenható Isten a mi Atyánk. Más nyelven mondva: Édesapánk. Gyermeki bizalommal fordulhatunk hozzá. De sohasem egyedül. Mindig, minden kérésben tudnom kell, hogy nemcsak az enyém, hanem ugyanúgy a többieké, a közösségé, sőt az ellenségeimé is. Aki ezt nem tartja számon, nem a mi Atyánkhoz imádkozik. Ez az első mondat már kitárja gondolkozásunk horizontját: Isten nemcsak az anyagvilág ura. Létezik egy másik világ, mely ugyanolyan valóság, mint ez, amelyben élünk. Sokkal közelebb van hozzánk, mint egy távoli földi ország, mert mindenütt jelen van, itt is, amikor imádkozom. Azért szólíthatom meg Istent, mert itt van velem, mennyei közelségben. Most is szóba áll velem.
Mennyei Atyánk, Édesapánk, soha nem tudjuk méltóképpen megköszönni, hogy Apánknak szólíthatunk. Olyan idegenségben élek, olyan kevés embert szólíthatok meg bizalommal, olyan nagy szükségem van arra, hogy Te szóba állj velem. Kérlek, hallgass meg, amikor eléd hozom panaszaimat, melyeket senki másnak nem tudnék elmondani. Kéréseimet, melyeket senki más nem tudna teljesíteni. Hálámat, mikor lelkem megtelik örömmel, mikor ajándékaid széppé teszik életemet. Köszönöm, hogy vagy. Köszönöm, hogy itt vagy és hallod, amit talán csak végiggondolok. Hallgass meg engem, kérlek, többi gyermekeddel együtt, és maradj mindig velem! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése