A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 2,1-10
1 Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. 2 Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. 3 De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. 4 A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. 5 A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt. 6 Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. 7 A kisfiú nénje pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket? 8 A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. 9 Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. 10 Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki.
"Amikor felnőtt a gyermek elvitte (ti. Mózes anyja) a fáraó leányához, aki fiává fogadta."
(2Móz 2,10)
Isten gyermekei nem mindig derűlátók. Az a tény, hogy Isten országának ügyében alig van előrehaladás, hogy a keresztyén egyháznak veszteségei vannak, nyugtalansággal, olykor lehangoltsággal tölthet el bennünket. Úgy látszik, a keresztyének csak elhanyagolható kisebbség. Hangjuk annyira elhaló, erőfeszítéseik annyira erőtlenek.
Ha elméd, szíved és kincsed ott van ahol Isten országa van, olykor-olykor minden bizonnyal találsz okot arra, hogy panaszkodj keresztyén testvéreidnek és az aggodalmaidat kiöntsd Isten előtt.
Nem szabad azonban elhamarkodottan arra a következtetésre jutnunk, hogy Isten országa nem közeledik. Először is: könnyebb meglátni a bűnt, mint a kegyelmet. A gonosz cselekedetek és a gonosz emberek nagy feltűnést keltenek. A Mt 6 azonban arról szól, hogy a jó cselekedetek titokban maradnak s csak Istenre és az ő gyermekeire tartoznak. A jó cselekedetek nem keltenek feltűnést egészen az utolsó napig. Így hát az odaszentelt életű keresztyének jó tetteinek a száma sokkal nagyobb, minthogy bármelyikünk valaha is megtudja majd.
Ráadásul Istennek csodálatosan csendes munkamódszere van. Az ördög országa iszonyatos lármát csap. Mindig a legsilányabb termékeknek van a legtöbb reklámozásra szükségük. És a zaj gyakran az erő látszatát kelti azokban, akiknek semmi erejük sincs. Míg azonban az ördög országa lármázik és feltűnést kelt, Isten vetése oly csendesen növekszik, mint a búzaföldön a búza.
Amikor az ördög ordító oroszlánként szerte jár, résen kell lennünk, de nem szabad megijednünk. A csatát nem lármával szokták megnyerni.
Gondolj csak arra, hogy a fáraó katonái letépték a fiúgyermekeket édesanyjuk kebléről. Az ország jajveszékelt, a fiatal fiúikat vízbe fojtották, minden úgy történt ahogy az ördög akarta. Közben viszont a főhadiszálláson a fáraó leánya egy kisfiúval játszadozott. Maga a fáraó lett örökbefogadó nagyapja Izráel szabadítójának. Az ördög nagy zajt csap, de "a mennyben lakozó kineveti" (Zsolt 2,4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése