A hit harca a személyes életemben
Évekkel ezelőtt jókora összeget fektettem be egy társas vállalkozásba. Az üzlettel kapcsolatban én is gyapjút tettem ki az Úr előtt, akárcsak Gedeon (ld. Bír 6:37-40). Csupa biztató jelzést kaptam, a kérésemnek megfelelően - mégis megkopasztottak. Tudod, Pál a következőt mondja a 2Korinthus 4:4-ben: "Akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe." A jelenvaló fizikai világ istene a Sátán - állítja Pál -, aki jól tudta, milyen gyapjút tettem ki.
Ma már jobb módszert követek Isten akaratának megtalálására: "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke (Szelleme), elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek." (Jn 16:13)Eladtam egy kis tanyát, és a pénzt ebbe a vállalkozásba fektettem. Szinte a teljes, eredetileg beruházott összeget elvesztettem, majd még újabb huszonötezer dollárt. Az ellenség okozta fejetlenség közepette elvesztettem a hitemet is, és kezdtem negatív színben látni az életem. Úgy gondoltam, Isten tette ezt velem; a Sátán ezt sugallta az elmémbe. Néhány hónap elteltével azután ráébredtem: a negatív gondolataim már nincsenek összhangban Isten Igéjével.
Ezután az ellenség megpróbálta elhitetni velem, hogy elszakadtam az Úrtól, Ő pedig nagyon haragszik rám, és ezért buktam el azt az összeget.
Tudom, sokak számára ismerősen cseng ez a történet, hiszen az ördög egyik kedvenc hazugsága, hogy kárhoztatást és zűrzavart kelt Isten gyermekeiben.
Fejetlenség uralkodott az életemben
Zavarodottságomban egyre borúlátóbb lettem. "Nem számít, mihez kezdek, úgysem jön össze semmi" - mondogattam.
Még ebben az időben is gazdálkodtam úgy bő háromszáz hektáron, tehát a figyelmemet a földművelésre fordítottam. Tudtam, ez az a dolog, ami jól megy; ebben mindig sikeres voltam.
Ám miután pesszimista lettem, már gyapotot is így ültettem: "Teljesen mindegy, milyen mélyre ültetem, esik nyolc centi eső, és a gyapotnak úgyis vége."
Valóban esett, és a gyapot tönkrement.
Megint ültettem, ezúttal kevésbé mélyre, olyan három-négy centire a felszíntől, és akivel találkoztam, mindenkinek elmondtam: "Most száraz idő lesz, legalább három hétig nem esik."
Pontosan így is történt.
Abban az évben harmadszor is ültettem, további negatív megjegyzések kíséretében.
Minél több probléma jelentkezett, annál sötétebb színben láttam a világot (egy ördögi kör ez).
Ez a harmadik vetés a gyapotállomány kétharmadát teremte, és ma is a fülembe csengenek a saját szavaim: "Minden bizonnyal az idén korai fagy lesz, és elpusztítja a gyapotot, mielőtt kinyílik."
Korai fagy lett, és elpusztította.
Két teljes esztendőn keresztül ugyanazt mondtam, és pontosan azt kaptam, amit mondtam.
Több mint háromszáz hektár földet műveltem meg abban a két évben, és annyi bevételem sem volt, hogy kiválthattam volna a vezetői engedélyt. Az egykor működőképes gazdálkodási elvek most csődöt mondtak. Ugyanaz a föld, amely régebben ontotta a termést, most egyszerűen meddő maradt.
Még mindig adakoztam. Hittem a Lukács 6:38 ígéretében: "Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek." Valahogy mégsem működött az egész. Imádkoztam, bűnbánatot tartottam, könyörögtem Istenhez, hogy áldjon meg és tegyen sikeressé - mind hasztalan. A viszonyulásom ugyanis még mindig negatív volt, és a rossz megvallásommal lenulláztam az imákat. Ahová csak néztem, ott csak balsikert láttam - hittem is benne, és mindennap vallást tettem róla. Komplett csődtömeg voltam, anyagi lehetőségeim végére értem. Éppen akkor kölcsönöztem százezer dollárt, hogy elmaradt számláimat kifizethessem. Olyan szegény voltam, hogy még figyelemmel sem tudtam adózni. Jártam ugyan gyülekezetbe, de az istentiszteletekből semmit nem épültem, mert egyre csak az anyagi helyzetem miatt aggódtam.
Egy nap azután egy baptista ember járt a házamnál, valami könyveket is hozott magával. Emlékszem, az egyiket átlapozgattam, és itt-ott bele is olvasgattam. Jó és rossz gondolkodás - ez volt a címe, Kenneth Hagin írta. Különbözött minden más általam olvasott könyvtől: minden bekezdés tartalmazott valami mondanivalót, és igen lényegre törően fogalmazott. A mai napig emlékszem az egyik első kijelentésre, ami megragadta a figyelmemet: "Azoknak az embereknek, akik hibás módon gondolkodnak, a hitük is rossz, és ha téves módon hisznek, helytelen dolgokat is tesznek."*
Rám ez bombaként hatott. Pont olyan volt, mintha valaki fényt gyújtott volna bennem. "A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket." (Zsolt 119: 130) Abban a pillanatban tudtam: ez az igazság!
Meg is rendeltem a könyvet, és egy másikat is a megvallásról. Elkezdtem mélyre ásni Isten Igéjében, hogy meglássam, hol hibáztam el a dolgokat. Soha életemben senkit sem hallottam prédikálni a Márk 11:23-24 igazságát: "Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Kelj fel és ugorjál a tengerbe!« és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek."
Persze biztos, hogy olvastam már ezeket a verseket azelőtt is, de akkor még nem mondtak nekem semmit. Nem hatoltak belém. Fogalmam sem volt arról, hogy amit kimondok, azt valóságos módon birtokolhatom is. Mihelyt azonban az imádkozás szellemében tanulmányozni kezdtem, amit Jézus a szavakról, a szájról és az imáról mondott, Isten is kezdte feltárni számomra e dolgok valóságát.
Emlékszem, egy reggel Istenhez fordulva ezt mondtam: "Atyám, én imádkoztam, de nem működik."
Világosan hallottam a szellememben a válaszát: "Te mit csinálsz?"
"Imádkozom" - feleltem.
"Nem, nem azt teszed - mondta erre. - Csak panaszkodsz. - Majd hozzátette: - Ki mondta neked, hogy nem működik?"
Ez aztán fölrázott! Egy percig gondolkodtam, mielőtt válaszoltam: "Gondolom, az ördög."
Ezután szólt hozzám néhány dolog felől a szellememben, ami teljesen átformálta az életemet: "Értékelném, ha többé nem közölnéd velem, hogy mit mondott az ördög.
Azért imádkoztál, hogy vezesselek téged bőségre, és tartsam távol az ördögöt. Nem én okoztam a problémáidat.
A gonosz támadása alatt állsz, én erről nem tehetek. A saját szádból származó szavaiddal kötöttél gúzsba. És addig nem is fordul jobbra a sorsod, amíg nem változtatsz a megvallásodon, és nem értesz egyet az én Igémmel. Téged a félelem és a hitetlenség mozgat, mert a gonosz szavait ültetted el az életedben.
A saját száddal szabadítottad magadra az ördögi erőket. Ha már most tennék valamit ebben az ügyben, a tulajdon Szavamat kellene áthágnom - azt pedig nem tehetem meg."
Ismertem annyira a Bibliát, hogy az Úr értelmes módon közölhette velem a mondanivalóját a problémámmal kapcsolatban. Addig a pontig nem volt miről beszélnie velem, mert elvetettem a Szavát, és az ellenség véleményét szajkóztam. Ám a következő néhány hónap folyamán sok mindent mondott nekem szellemben, ami teljességgel a feje tetejére állította a gondolkodásmódomat.
"Veled vagyok - mondta -, akarom, hogy bővölködj, de olyan módon, ami örök értékeket munkál benned; miközben hittel engedelmeskedsz az Igének.
Az oldás és kötés hatalmával nem a mennyben élnek, hanem a földön, és ha te nem élsz vele, akkor nem érvényesül.
- Így folytatta: - Tanulmányozd, kutasd a Bibliában azokat az ígéreteket, amelyek a tiéid, mert hívő vagy.
Készíts róluk listát, és naponta valld meg azokat hangosan. Egy bizonyos idő múlva hitet építenek ki a szellemedben.
Akkor azután, mihelyt ezek az igazságok alappal bírnak a szellemedben, valóra válnak az életedben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése