Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Kelj fel, Uram, és széledjenek el a Te ellenségeid, és fussanak el előled a Te gyűlölőid!      4.Móz. 10,35

Mózesnek a láda indulásakor mondott imájából egy másik intelmet is megtanulhatunk. Mózes nem így imádkozik: "Uram, széledjenek el az én ellenségeim, és fussanak el előlem az én gyűlölőim!" Hanem így: "Kelj fel, Uram, és széledjenek el a Te ellenségeid és fussanak el előled a Te gyűlölőid!" Isten ellenségeiről van szó, nem az ő ellenségeiről, s arról, hogy Isten elől fussanak el, s nem ő előle. Ebből megtanulhatjuk, hogy az imádkozónak Isten dicsőségét kell keresnie és nem a saját magáét, és Isten erejében kell bíznia, nem a saját magáéban. Nem saját ellenségeit, hanem Isten ellenségeit kell néznie. Itt megtanulhatjuk azt is, hogyan nyerhetünk az imádságban győzelmes erőt. Mózes tudta: Isten szemefénye vagyunk. Utunk Isten útja. Aki Kánaánba vezető utunkon elénk áll, az Isten tervének útját állja, az nem a mi ellenségünk, hanem Istené. Ilyen ellenségek teljes szétszóratását kéri ő hit által. Ha valóban Isten gyermeke vagy, ha Isten előtt állsz, ha utaid Isten akaratának megfelelnek, akkor (de csak akkor!) imádkozhatsz úgy, mint Mózes, igényelheted Isten erejét, imádkozhatsz, hogy akadályaid, mint Isten akadályai elháruljanak. Így kaphat az ember naponként friss győzelmi erőt. Így változik át az ellenséges hatalmaktól való félelem az Úr segítségében való vidám bizakodássá. Ha fent el akarjuk nyerni a győzelmi koronát, akkor minden reggel meg kell állanunk Urunk előtt, hogy naponként elnyerjük Tőle a győzelmet ereje és megőrző kegyelme által. Mennyivel drágább ez, mintha saját erőnkből és merészségünkből nyomulnánk előre! Így teljes belső nyugalmat nyerünk azokkal szemben is, akik munkánkat akadályozni, káromolni, vagy károsítani akarják.