„És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok így szóltak hozzá: „Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?” Erre ő ezt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak.” Majd hozzátette Jézus: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”

Magyarázat

Lenkovics Barnabás jogtudós, az Alkotmánybíróság elnöke fogalmazta meg egy interjúban: „Az emberi jogok központi kérdése nem a jog, hanem az ember. Azt vallom, hogy a jog van az emberért, és nem az ember a jogért.”
Képesek vagyunk olykor felborítani az életnek ezt az egyszerű szabályát. Ilyenkor elkezdődik a jog, a média, a reklámok, a kereskedelem, a munkahelyek, a család, az iskola, és olykor még a gyülekezet embertelensége is. Akkor, amikor nem az emberért tartunk fenn valamit, hanem a látszatért, egyesek presztízséért, a profitért, vagy az intézményt, gyülekezetet önmagáért. Némely vallásokban az istenség olyan abszolútum, aki mellett teljesen mindegy, hogy élek vagy elpusztulok, mert a vallás felfogása szerint mindegyik az istenséget dicsőíti.
Jézus ezzel biztosan nem ért egyet. Szerinte Isten törvényeinek nem az a célja, hogy ha bele is pusztulunk, akkor is be kell tartanunk őket. Jézus jog- és törvényértelmezésének zsenialitása épp abban rejlik, hogy még Istent is úgy mutatta be az embereknek, mint aki a mi életünket szolgálja mint Atya.
Magáról is így beszél: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Mert nem a halottak dicsérik az Urat, nem azok, akik a csend honába tértek, hanem az élők. Az élet dicsőíti Istent.
(Háló Gyula)