Olvasmány: Mk 3,13–19
Amikor nagy dolgokba vágsz, előtte engedd, hogy Jézus magához hívjon, hogy csupán együtt lehessetek.
„Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust, Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.”
Magyarázat
Elvegyülni az emberek között, majd kiválni közülük, hogy megszerezzünk valamit őértük is, hogy aztán újra közéjük vegyülve hasznossá válhassunk – minél többek számára –, ez az élet egyik fontos tanítása.
József Attila Kész a leltár versében megfogalmazza a folyamat első felét: „születtem, elvegyültem és kiváltam.”
Az emberek közül ki kell válnunk: ismereteket kell tanulnunk, képességeket kell fejlesztenünk, szakmát kell szereznünk, lelkünket kell gazdagítanunk! Jézus ezért is hív magához, hogy Lelke segítségével minél nagyobb lelki és emberi gazdagságra tegyünk szert, hogy legyen majd mivel visszaküldeni bennünket embertársaink világába napról napra.
Addig nem szabad küldetésbe indulni, amíg Jézus tele nem rakta adományosztó zsákunkat! Minél több időt kell ezért vele töltenünk és vele együtt dolgoznunk saját fejlődésünkön életünk minden területén.
A könyörületes szív legnagyobb drámája, amikor adna, de nincs mit. Ezért kell folyamatosan „tőkésíteni” egész lényünket, személyiségünket, kompetenciáinkat, agyunkat, testünket-lelkünket, hogy mindig alkalmasak legyünk arra a szolgálatra, amit Jézus küldése nyomán újra elvegyülve kell majd véghez vinnünk.
(Háló Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése