Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg. — 1PÉTER 2,24.
Évekkel ezelőtt elhoztak egy asszonyt az egyik alkalomra. Akkor már négy éve nem tudott járni, és az orvosok azt mondták, soha többé nem is fog. Leültem mellé, és kinyitva odatettem az ölébe a Bibliámat.
Azt mondtam: „Kérlek, olvasd el hangosan ezt a verset.” Ő hangosan elolvasta az 1Péter 2,24-et. Amikor befejezte azzal, hogy: „…Akinek sebeivel gyógyultatok meg”, megkérdeztem tőle:
„A gyógyultatok meg múlt, jelen, vagy jövő időben van?”
Sosem fogom elfelejteni, milyen hatást váltott ki belőle. „A gyógyultatok meg, az múlt idő” — kiáltotta. „Ha pedig mi meggyógyultunk, akkor én is meggyógyultam!”
Egy gyermek lelkesedésével és egyszerűségével fogadta el Isten Igéjét — nekünk is így kell tennünk. Isten pontosan így mondja ezt az Ő Igéjében.
Egy gyermek lelkesedésével és egyszerűségével fogadta el Isten Igéjét — nekünk is így kell tennünk. Isten pontosan így mondja ezt az Ő Igéjében.
Nem ígéri, hogy meg fog gyógyítani minket, mert már gondoskodott a gyógyulásunkról, majdnem kétezer évvel ezelőtt!
A gyógyulás olyan valami, ami már megvan nekünk Krisztusban.
Az asszonynak felragyogott az arca, felemelte a kezét, és azt mondta: „Dicsőség Istennek! Ó, Uram, úgy örülök, hogy meggyógyultam! Uram, úgy örülök, hogy újra tudok járni! (Pedig akkor még egy lépést sem tett.) Úgy örülök, hogy el tudom látni magamat…”
„Kelj fel és járj!” — mondtam. Ő meg talpra ugrott!
Dicsőség az Úrnak!
Megvallás: Az Ő sebeivel mi MEGGYÓGYULTUNK. Ha mi meggyógyultunk, akkor én is meggyógyultam. Én egészséges vagyok. A gyógyulás az enyém. Az enyém, most!
Megvallás: Az Ő sebeivel mi MEGGYÓGYULTUNK. Ha mi meggyógyultunk, akkor én is meggyógyultam. Én egészséges vagyok. A gyógyulás az enyém. Az enyém, most!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése