A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 12,23-33 | |||||
| |||||
"Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz." | |||||
(Jn 12,24) | |||||
Az izgalom Jeruzsálemben tetőpontra hágott. Az emberek azt suttogták, hogy bizonyára ez a Jézus a megígért Szabadító. A suttogás kiáltássá fokozódott amikor Jézus szamáron bevonult a városba. "Hozsánna!" - kiáltották. "Áldott a király." Akkor maga Jézus ezt mondta: "Eljött az óra, amikor megdicsőül az Emberfia". És hogy is történik majd ez? "Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg..." Jézus tudja, hogy kereszt nélkül nincs korona. Az ő Atyja nem ad aratást, hacsak Jézus nem lesz vetőmaggá. Ezért adta Ő oda magát. Érettünk adta oda életét, s ezért vagyunk hálásak és ezért magasztaljuk őt örökké. De nem Jézus az egyetlen, akinek be kell töltenie a búzaszem törvényét. Ő azt mondta, hogy ez a szabály követőire nézve is érvényes. Hajlamosak vagyunk, hogy megfeledkezzünk erről. Meg kell tanulnunk és el kell hinnünk, hogy az egyetlen termés, amit ez a föld valaha is betakarít, Jézus áldozatából sarjad. De azt is meg kell értenünk, hogy Jézus áldozata ad erőt nekünk is, hogy engedelmeskedjünk a vetőmag törvényének. A búzamag, amelyet a magtárban tartanak, egyedül marad. Nem hajt hasznot. Hogy liszt és végül kenyér lehet belőle, arról most nem beszélünk. Az a lényeg, hogy csak akkor hoz termést, ha a földbe hull és "elhal". Jézus a következő mondatban világítja meg a búzaszemnek ezt a törvényét: Ha szereted az életedet, ha egyetlen ügyed önmagad megóvása, akkor nem vagy méltó az Országra. Az Isten országában való élet követi a búzaszem törvényét. Csak ha adunk, akkor kapunk, csak ha áldozunk, akkor nyerünk áldást, csak ha meghalunk, akkor élünk. Ha Jézust Uramnak hívom, életem a búzaszem törvényének van alávetve. | |||||
2017. január 13., péntek
Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A BÚZASZEM TÖRVÉNYE
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése