Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-Ő ISMERI SZÜKSÉGEINKET

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 6,5-15

5 "Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. 6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." 7 "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. 8 Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle." 9 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, 10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; 11 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, 12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 13 és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." 14 "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."

"Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."

(Mt 6,8)

El kell mondanunk szükségeinket Istennek. Nem mondhatunk azonban neki semmit, amit Ő már ne tudna. Ismeri szükségeinket, mielőtt kérjük Őt. De sok kegyelem kell nekünk és sokévi tapasztalatba telik, amíg mi magunk megtanuljuk, hogy mire van szükségünk. Nem vagyunk túl bölcsek abban, hogy kitaláljuk, mik a szükségeink. Először is mindig összekeverjük "kívánságainkat" és "szükségeinket". Ezenfelül gyakran becsapjuk magunkat. Némely férj azt gondolja, másik asszonyra van neki szüksége, holott inkább arra, hogy megtanulja, hogyan legyen igazi férj. A pszichiáterek sokat segíthetnek abban, hogy megmutassák az embernek igazi szükségeit. Érzelmi életünk gyakran oly zavaros, hogy segítségre van szükségünk, ha ki akarjuk bogozni vágyaink, csalódásaink és bűntudataink összevisszaságát. Nagyon vigasztaló az a gondolat, hogy Isten ismeri szükségeinket. Egyszer egy sánta embert vittek Jézushoz. Amikor az a szánalomra méltó, béna ember meglátta Jézust, azt gondolná az ember, hogy a Mester ugyanazt látja emberünk legnagyobb szükségének, amit a többi jelenlévő lát. A szükség kiáltó volt: ezt az embert meg kell gyógyítani. De Jézus így szólt hozzá: "Megbocsáttattak bűneid". Krisztus tud egy olyan szükségről, ami alapvetőbb mint bármi más, általunk felismert szükség. Istenünket gyakran fárasztjuk, amikor elmondjuk neki szükségeinket. Alighanem azt mondja magában, hogy nem azok a mi igazi szükségleteink. Ezért mondta nekünk Jézus, amikor imádkozni tanított, hogy kérjük az Atya nevének megszenteltetését és az Ő országának eljövetelét. Ezekre van nekünk szükségünk Őszerinte. A kérdés azonban mégiscsak az, mi tudjuk-e, hogy ezek kellenek nekünk. Nem szabad puszta udvariasságból mondanunk az imádságnak ezeket az első sorait, hogy azután rátérhessünk saját napi szükségleteinkre. Ha ez a mi (önmagunk előtt is ismeretlen) indokunk, akkor bizony még hosszú út áll előttünk, mert a mi valódi szükségletünk Isten maga.