Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Fordulj vissza, Uram, Izraelnek tízezerszer való ezreihez!      4.Móz. 10,36

Figyelemreméltó, hogy Mózes egy útszakasz végén elmondott imájában nemcsak magára, családjára és törzsére gondol, hanem szíve nyitva van könyörgésében Izrael egész népe felé. Látjuk Isten idős harcosát, amint ott áll a tábor előtt, a szent sátor közelében; innen nézi az izraeliták sátrainak ezreit. Gondol azokra a különös szükségekre, nehézségekre és bűnökre, amelyek az egyes sátorokra nehezednek. Így néz az égre és így szól: Uram, mindnyájukhoz térj be ma este! Járj sátorról sátorra, családról családra, törzsről törzsre! Hadd essenek térdre! Emlékezzenek meg Igédről! Menj utánuk! "Fordulj vissza, Uram, Izraelnek tízezerszer való ezreihez!" Tehát Mózes nemcsak szomszédaiért, barátaiért, rokonaiért és a vele egyetértőkért könyörög. Izrael tízezrei között voltak ellenségek is, akik zúgolódásukkal, civakodásukkal és szégyenletes engedetlenségeikkel gyakran fájdalmat okoztak neki. Mégis így zárja igazi papi szívből fakadó imádságát: "Fordulj vissza, Uram, Izraelnek tízezerszer való ezreihez"! Ó, hol vannak az imádkozók, akiknek olyan a szívük, mint Mózesé? Hol vannak a papi lelkek, akik este, amikor a szövetségláda megáll, térdre borulnak, és Isten gyülekezetének állapotát a maga szétszakadozottságával és nyomorúságával Isten elé viszik? Félre minden lanyhasággal és restséggel imádságainkban! Legyünk egyek az egész világ imádkozóival és könyörögjünk: "Fordulj hozzánk, Urunk, a pogányok között lévő keresztyénekhez, a zsidókhoz, minden megkötözötthöz, beteghez, üldözötthöz, fordulj vissza Izraelnek tízezerszer való ezreihez"!