2Korintus 6:18.
Nekem innen hiányzik egy: Ha. Atyátok leszek, ha… Fiaimmá és leányaimmá lesztek, ha…
Persze, mondhatnád: Isten mindenféle „ha” nélkül, feltétel nélkül szeret. Hogy meghalt értünk, hogy megváltott, helyet készített. Hogy csak el kell fogadnunk ezt a határtalan ajándékot. Azonban mégiscsak ott van ez a ha. Ugyanis Isten semmit nem szeretne ránk erőltetni, ránk kényszeríteni. Ő az Atyánk, de nekünk nem kötelező Őt atyánkként tisztelni, elfogadni. Választhatunk „más atyát” is. Más családba is átkérhetjük magunkat. Sőt, az a bizonyos másik személy vadászik is rá, hogy minél több „gyermeke” legyen.
Istenünk megadja nekünk a szabad választás jogát. Mintha csak ezt mondaná: „Szeretnéd, hogy továbbra is én legyek a te mennyei atyád? Szeretnél a lányom lenni? Igen? Nos, akkor nem kérek tőled mást, mint azt, hogy fogadj el kizárólagos édesapádnak. Ne kóborolj másfelé. Tőlem mindent megkapsz, amire csak szükséged lesz. De akkor tényleg tedd le nálam a szavazatodat. Most még szabadon elmehetsz másik gazdát keresni, de ha engem választasz, akkor ne legyél félig az enyém, félig a világé. Ne akarj két gazdának megfelelni. Ugyanis nem megy. Szerinted mi közössége van a sötétségnek a világossággal? Vagy lehet kapcsolat köztem és Béliál között? Én szeretnék lenni a te szerető édesapád. Ezért azt kérem tőled, légy 100%-ig az én fiam, az én lányom! Ne csak hébe-hóba. Ne csak félszívvel. Ne csak majdnem!”
Ima: Istenem! Gyakran elfelejtem, mennyire szeretsz. Hogy milyen áldozatot hoztál azért, hogy a gyermeked lehessek. Kérlek, terelj vissza, ha elkóborolnék. Ne engedd, hogy fél szívvel szolgáljalak. Szeretnék tejes egészében a te gyermeked lenni. Kérlek, segíts ebben! Ámen.
Bejegyezte: Gyürüs Panni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése