Varga László: Isten asztaláról

"Így szólt az Úr igéje Jónáshoz... Indulj, menj Ninivébe...! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől."      Jónás 1,1-3

Ninive, a nagy ellenség, keletre volt Jeruzsálemtől. Tarsis nyugatra, az akkori világ legvégén. Próféta volt Jónás, Isten választott embere. De "nem volt bolond", hogy oda menjen, ahol csak kellemetlenségekre számíthatott. Inkább menekül. Mintha az Úr elől el lehetne menekülni. Én is kiválasztott vagyok, én is tudom, hogy nem lehet, mégis milyen gyakran menekülök ellenkező irányba, pedig ismerem, mit akar, mit vár el tőlem szerető Istenem. Szeretetét, kegyelmét milyen örömmel fogadom, de hogy a kellemetlen feladatot is vállaljam, talán éppen az ellenségem szolgálatában? Annyira nem vagyok próféta! Menjen más, én már indulok is Tarsis felé, a világ túlsó végére. Utóvégre azért szeretem Istent, hogy Ő teljesítse az én kívánságomat, vagy nem?

Jó Istenem, milyen nehéz azt elfogadni, hogy a legkellemetlenebb ellenségem is a Te gyermeked, felebarátom, akit szeretnem és szolgálnom kell. Hogy tudjam én ezt felfogni gyarló hitemmel? Szolgáljam, amikor megüt, kicsúfol, megrabol, azt kívánod tőlem? Túl sok ez nekem, Uram. De hova meneküljek a Te arcod elől? Kívánságod teljesítéséhez adj nekem erősebb hitet! Ha kell, kényszeríts rá! Vagy tedd Te barátommá ellenségemet! De ne engedd, hogy belemeneküljek az idegen világba, ahol nem látom jóságodat, nem érzem szeretetedet, ahol nélküled értelmetlenné válik az életem, még a most semmirevaló hitem is. Őrizz meg magad mellett, és tégy képessé a legkellemetlenebb szolgálatra is, hogy ott találjam meg igazi célomat, boldogságomat, örök életemet, Krisztus példája szerint, az Ő oldalán. Ámen.