Varga László: Isten asztaláról

"Miért tapossátok... áldozatomat...? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem?"      1Sámuel 2,29

Szegény Éli főpap! Becsületes volt ő és hűséges Istenéhez és népéhez. Tehetett ő arról, hogy a fiait nem tudta úgy nevelni, mint saját magát? Tekergők, hitetlenek, kapzsik voltak a fiai, de Isten nem őket szidta meg, hanem az apjukat. Velük nem állt szóba. Még a szidást sem érdemelték meg. Élit megszólításra méltatta - és kemény ítéletre. Egy szülő se mentegetheti magát Isten előtt azzal, hogy nem bír a gyermekeivel. Ő a felelős értük. Az ő bűne büntetődik, ha semmirevaló gyermekei halálba rohannak. Mert valahol, példájával, beszédével, őszintétlen életével, Isten tudja, hogy mivel, ő volt az oka annak, hogy nem tudta hitelesen Isten szolgálatára nevelni őket. A legbiztosabb diagnózist itt találjuk: gyermekedet jobban szeretted, mint Istent, azért veszíted el. Mert aki magának akarja megtartani életét - vagy gyermeke életét -, elveszti azt, aki - mint Ábrahám - Istennek áldozza, megtalálja azt.

Istenem, bűnbánattal vallom, hogy nem tudtam olyan példát, olyan nevelést adni gyermekeimnek, amilyent kellett volna a Te törvényed szerint. Tudom, hogy minden bűnöm, még gyengeségeim is egy-egy sebet ejtettek a lelkükön, s azt egyedül Te tudod begyógyítani. Mentsd meg őket az én bűneim következményeitől! Szentlelked segítse őket, hogy képesek legyenek megvalósítani nekik adott rendelésedet, és hogy én annak ne álljak útjába féltésemmel, rosszul értett szeretetemmel, nemtörődömségemmel! Tégy képessé arra, hogy tudatosítsam bennük, hogy Te szereted őket, és boldogságuk egyedül attól függ, mennyire lesznek képesek Téged, rendelésedet, felebarátaikat szeretettel szolgálni. Ámen.