„Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: „Állj ki középre!” Hozzájuk pedig így szólt: „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?” De azok hallgattak. Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.”

Magyarázat

Eperjes Károly – Kossuth-díjas hívő színművész – egy előadásában hangsúlyozta, hogy mennyi szörnyűséget rejt magában minden izmus, ideológia.
Nemcsak a kommunizmus, a fasizmus, a szociáldarwinizmus lehet embertelen, hanem a vallásos izmusok is épp olyan megnyomorító erővel bírhatnak. Az európai kultúra épp a vallásos fundamentalizmus vagy a pragmatizmus rémével néz farkasszemet. Természetesen vannak kevésbé félelmetes izmusok, de azok akkor sem jó akaratúak és hasznosak.
Amikor a szentség fokára emelünk bármit is Isten és az emberi élet mellett, akkor megadtuk a hatalmat annak a tárgynak, cselekménynek, szokásnak arra, hogy elvegye az életünket.
De jó, hogy Jézus nem ezt mondta a beteg kezű embernek: Nagyon sajnálom az állapotodat, de a szombat az szombat. Ezen nem lehet változtatni, a kezed helyett örülj a szombatnak. Ugye, mennyire cinikus az az álláspont, amely vallásos tiszteletet követel, mégis emberellenesen gyakorolja a hitet?
Vannak helyzetek, amelyekben még Jézus is felháborodik és megtelik haraggal az életért, ahogy József Attila is fogalmazta ezekre a helyzetekre a helyes magatartást: „Érted haragszom én, nem ellened…”
(Háló Gyula)