Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.      l.Móz 1,1

Ezekkel a szavakkal kezdődik a Szentírás, a Biblia, Isten igéje. Nem azért Isten Igéje, mert ez a szó: Isten, gyakran előfordul benne, nem is azért, mert olyan szavak vannak benne, amelyek Isten szájából származnak. Azért Isten Igéje, mert ezáltal megláthatjuk azt, hogyan bánik Isten a világgal és az emberrel, Isten szívéig láthat be általa az ember, amely miérettünk dobog. Igéjében érthetjük meg Őt, s juthatunk Vele közösségre. Mi, szegény földi emberek szívesen rajta hagyjuk tekintetünket azon, ami e földön látható. Isten Igéje felemeli tekintetünket Isten munkájára, cselekedeteire. A teremtéstörténetben nyilvánvalóvá válik az Ige mindenek felett való hatalma. Isten szólt - és lett. "Ő szólt és meglett, Ő parancsolt és előállott." (Zsolt 33,9) Isten minden munkájáról így szól az Ige: "És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó". (l.Móz. 1,31) Az "igen jók" közül is az ember volt a legjobb, Isten képmása és Isten képviselője a földön. Ó, bárcsak így marad volna! De az ember a bűn miatt lezuhant ebből a magasságból. Szíve úgy néz ki, mint a föld, amelyről a 2. vers szól: "A föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén". Igen: pusztaság, üres, sötét. Így pusztította el a bűn az Isten képmását. Megváltoztatta, visszájára fordította. A Szentírás azonban megmutatja nekünk, hogy Isten mindent, amit elkezdett, jó véghez visz, nem hagyja népét a bűnben heverni. Amit elkezdett, azt dicsőségesen viszi véghez.