Olvasmány: Mk 2,13–17
Az emberség mutatója a megközelíthetőség. A csúcsa pedig a többiekre gyakorolt vonzás.
Magyarázat
Jézusban nem annyira azt csodálom, hogy ő mindenkihez odament, hanem sokkal inkább azt, hogy mindenki, mindenféle ember odament hozzá gátlás nélkül. Így van ez ma is: ő mindenkit hív, vár, fogad. Boldogok, akik megsejtik ezt a lehetőséget, élnek vele, és megkeresik Jézust.
Egyszeri bibliakörösök arra a kérdésre, hogy ki jöhet Jézushoz, azt a választ kapták, hogy mindenki, bárki. Aztán a foglalkozáson a tanító elmagyarázta nekik, milyennek kell lenniük, ha imaházba akarnak jönni. Mielőtt elítélnénk egyszeri hívő társunkat, észre kell vennünk, milyen szűk mezsgye választja el a két felfogást egymástól: Jézusra vágyni vagy Jézus tanításainak megfelelni. Az első életet eredményez, míg a másik bibliai humanizmust, mert magamat, a magam viselkedését tűzöm ki célul, és nem magát Jézust, hogy mindenáron keressem és elérjem, újra és újra. Sokan összetévesztik a hitet és a hívőséget. Az egyik életet, a másik annak csupán a látszatát tudja biztosítani, ha már csak szokássá válik.
Mert az ember nem attól változik meg legbelül, hogy olvassa Jézus mondásait, tanításait, hanem attól, hogy vele van. Ahogy a régiek is megmondták: „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz.” Jézus társasága garancia a változásra.
(Háló Gyula)
Az emberség mutatója a megközelíthetőség. A csúcsa pedig a többiekre gyakorolt vonzás.
„Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. Amikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az pedig felkelt, és követte őt. És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik. Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
Magyarázat
Jézusban nem annyira azt csodálom, hogy ő mindenkihez odament, hanem sokkal inkább azt, hogy mindenki, mindenféle ember odament hozzá gátlás nélkül. Így van ez ma is: ő mindenkit hív, vár, fogad. Boldogok, akik megsejtik ezt a lehetőséget, élnek vele, és megkeresik Jézust.
Egyszeri bibliakörösök arra a kérdésre, hogy ki jöhet Jézushoz, azt a választ kapták, hogy mindenki, bárki. Aztán a foglalkozáson a tanító elmagyarázta nekik, milyennek kell lenniük, ha imaházba akarnak jönni. Mielőtt elítélnénk egyszeri hívő társunkat, észre kell vennünk, milyen szűk mezsgye választja el a két felfogást egymástól: Jézusra vágyni vagy Jézus tanításainak megfelelni. Az első életet eredményez, míg a másik bibliai humanizmust, mert magamat, a magam viselkedését tűzöm ki célul, és nem magát Jézust, hogy mindenáron keressem és elérjem, újra és újra. Sokan összetévesztik a hitet és a hívőséget. Az egyik életet, a másik annak csupán a látszatát tudja biztosítani, ha már csak szokássá válik.
Mert az ember nem attól változik meg legbelül, hogy olvassa Jézus mondásait, tanításait, hanem attól, hogy vele van. Ahogy a régiek is megmondták: „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz.” Jézus társasága garancia a változásra.
(Háló Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése