Valamikor egy fiúcska házról házra járva kereste meg a tanulásához szükséges pénzt, amikor azt vette észre, hogy már csak 10 centje van, ami alighogy elég vajmi kis élelemre, mert már éhes is volt. Elhatározta, hogy a következő háznál valami ennivalót kér. Ámde, elveszett a bátorsága, amikor egy szép lány nyitott neki ajtót, így étel helyett csak egy pohár vizet kért.
A lány látta, hogy éhes a fiú, hozott hát neki egy pohár tejet. Lassan megitta, majd megkérdezte:
- Mivel tartozom?
- Semmivel, felelt a lány:
Anyukám úgy tanított, hogy sose hagyjuk megfizetni azt, amikor
kedvesek vagyunk.
- Hát, akkor... tiszta szívemből köszönöm.
Amikor Howard Kelly elhagyta ezt a házat, nem csak fizikailag érezte magát erősebbnek, hanem a lassan majdnem elvesztett hitében is. Pár év múltán a lány súlyosan megbetegedett. A helybeli orvosok tehetetlenek voltak, ezért egy nagyvárosba küldték őt, specialistákat hívtak hozzá, hogy azok foglalkozzanak ezzel a ritka betegséggel, konzultációra odahívták doktor Howard Kellyt is, aki amikor meghallotta a város nevét, ahonnan a beteg jött, furcsa fény gyulladt ki a szemében.
Azonnal elindult a folyosón, ami a beteg szobájához vezetett. Bement, hogy megnézze őt. Azonnal megismerte. Visszament a konzultációs szobába azzal az eltökélt szándékkal, hogy erejéhez képest mindent megtesz a beteg életéért.
Ettől a naptól különös figyelmet szentelt neki. Hosszú idő elteltével megnyerte ezt a harcot.
Doktor Kelly kérte, hogy a kezelésért kiállított számlát terjesszék neki elő jóváhagyásra. Ránézett a számlára, széljegyzetet írt rá, majd beküldte a beteg szobájába.
A hölgy félt belenézni. Tudta, hogy a költségeket egész életén át fizetheti, végül mégis csak kinyitotta...
Szeme a számla szélén levő megjegyzésre tévedt.
Ezt olvasta: «teljes egészében megfizetve egy pohár tejjel». Aláírás : doktor Howard Kelly.
Örömkönnyek lepték el az arcát és hálás szívvel imádkozott: - Köszönöm Neked Istenem! Terjedjen továbbra is szereteted az emberi szíveken és kezeken keresztül!
Így szól egy közmondás:
A vízbe dobott kenyér visszatér“
"Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt. " Prédikátor 11,1
A lány látta, hogy éhes a fiú, hozott hát neki egy pohár tejet. Lassan megitta, majd megkérdezte:
- Mivel tartozom?
- Semmivel, felelt a lány:
Anyukám úgy tanított, hogy sose hagyjuk megfizetni azt, amikor
kedvesek vagyunk.
- Hát, akkor... tiszta szívemből köszönöm.
Amikor Howard Kelly elhagyta ezt a házat, nem csak fizikailag érezte magát erősebbnek, hanem a lassan majdnem elvesztett hitében is. Pár év múltán a lány súlyosan megbetegedett. A helybeli orvosok tehetetlenek voltak, ezért egy nagyvárosba küldték őt, specialistákat hívtak hozzá, hogy azok foglalkozzanak ezzel a ritka betegséggel, konzultációra odahívták doktor Howard Kellyt is, aki amikor meghallotta a város nevét, ahonnan a beteg jött, furcsa fény gyulladt ki a szemében.
Azonnal elindult a folyosón, ami a beteg szobájához vezetett. Bement, hogy megnézze őt. Azonnal megismerte. Visszament a konzultációs szobába azzal az eltökélt szándékkal, hogy erejéhez képest mindent megtesz a beteg életéért.
Ettől a naptól különös figyelmet szentelt neki. Hosszú idő elteltével megnyerte ezt a harcot.
Doktor Kelly kérte, hogy a kezelésért kiállított számlát terjesszék neki elő jóváhagyásra. Ránézett a számlára, széljegyzetet írt rá, majd beküldte a beteg szobájába.
A hölgy félt belenézni. Tudta, hogy a költségeket egész életén át fizetheti, végül mégis csak kinyitotta...
Szeme a számla szélén levő megjegyzésre tévedt.
Ezt olvasta: «teljes egészében megfizetve egy pohár tejjel». Aláírás : doktor Howard Kelly.
Örömkönnyek lepték el az arcát és hálás szívvel imádkozott: - Köszönöm Neked Istenem! Terjedjen továbbra is szereteted az emberi szíveken és kezeken keresztül!
Így szól egy közmondás:
A vízbe dobott kenyér visszatér“
"Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt. " Prédikátor 11,1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése