Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.      2.Móz. 13,22

Nagy különbség volt Isten ószövetségi népe és a nomád törzsek között, akik pedig szintén vándorló pusztai életet éltek. Jákób leszármazottainak egész sokasága: arabok és beduinok éltek a pusztában újra és újra változtatva helyüket. Mi irányította az ő vándorlásukat? A saját belátásuk. Oda vándoroltak, ahol jobb legelőt, bővebb vizű forrásokat, és más előnyöket reméltek. Isten népe egészen másként élt. Nem saját hangulatát és vágyát követte, hanem Isten vezetését a felhő és tűzoszlop által. Egyetlen izreálitának sem jutott eszébe, hogy saját vágya és kívánsága szerint válassza meg útját. Mind a mai napig ez a legfőbb megkülönböztető jel Isten gyermekei és a világ fiai között. A tömeg saját akaratát követi, a kicsiny nyáj pedig a jó Pásztor gyöngéd vezetését. "Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai." Nem a bolyongó arab törzsekhez hasonlítunk-e, akik saját kívánsá-gaikat követik? A felhőoszlop nem távozott el a néptől. Ó, Isten imádandó hűsége! Minden bűn, zúgolódás, civakodás és hitetlenség ellenére ott maradt a felhőoszlop, soha-soha nem távozott el Izráeltől. Az Újszövetségben az Úr Jézus az üdvösség fejedelme és vezére. Ami vonatkozott a felhő-oszlopra, amely soha nem hagyta el Izráelt, az vonatkozik a mi Üdvezítőnkre is: Ő sem hagyja el övéit, amíg célba nem juttatja őket. Gyakran rászolgálnánk arra, hogy elhagyjon, de Isten hű marad. Uram! Nem érdemlem meg vezetésedet az új esztendőben. Nem voltam Hozzád mindig hű, de Te hű maradsz hozzám. Hadd álljon egész életutam fölött az Ige: "Az Úr pedig megy előttük, hogy vezérelje őket az úton. Soha nem távozott el tőlük."