Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mihelyt pedig felszállt a felhő a sátorról, azonnal elindultak Izráel fiai, és azon a helyen, ahol a felhő megállt, ott ütöttek tábort Izráel fiai.      4.Móz. 9,17

A felhőoszlop által való vezetés Izráelnek olyan iskola volt, amelyben sok mindent el kellett felejtenie. Elsősorban is az emberi tervkészítést kellett elfelejteniük. A tervezésnek különös csábítása van. Bizonyos tekintetben ez életszükséglet, de akkor is csak Isten Lelkének fegyelmezése alatt. Saját értelmünknek, akaratunknak soha nem szabad életünk gyeplőjét újra magához ragadnia. Mi lett volna Izráellel, ha eltervezték volna, hogy közvetlenül északra vonulnak, s úgy mennek be Kánaánba? A felhő délnek vonult, így ők Isten nélkül bolyongtak volna a pusztában. Nem. A saját akaratuk szabta terv nem alkalmas Isten gyermekeinek! Isten iskolájában ez megszűnik, és az ember azt mondja magáról Pállal: "Jézus Krisztus rabszolgája". A szüntelen készenlétre figyelmeztető felhőoszlop azt is lehetetlenné tette az izráelitáknak, hogy otthonosan és kényelmesen berendezkedjenek. Sohasem tudták, hogy a felhőoszlop meddig marad egy helyen. Csak Kánaánban rendezkedhetnek be otthonosan. Így van ez Jézus követésében is. Elfelejti az ember ezt a földet "maradandó otthonának" tekinteni. Igazi otthonunk ott fent van. Itt jövevények és vándorok vagyunk. Legyen otthonunk barátságos, tiszta és ízlésesen berendezett, de mindig mutassa, hogy zarándokok vagyunk! A felhőoszlop követése alatt elfelejtették az izráeliták azt is, hogy embereket szidjanak a rossz vezetés miatt. A szálláshelyeikkel összefüggő minden kellemetlenség közvetlen Isten kezéből jött. Így hallgatnak el Jézus követésében is a megszokott vádaskodások, mert megtanulja az ember, hogy mindent az Úr kezéből vegyen. Igen, végül így imádkozhatunk a száműzött Chrysostomussal: "Uram, mindent köszönök Neked"!