Hét témája: Márk evangéliuma
Olvasmány: Mk 1,32–39
Jézus sikerességének, Istennek való tökéletes megfelelésének a folyamatos imakapcsolat volt a titka. Ezt a titkát cseppet sem rejti el – beléd csepegtetheti, hogy feltöltődj.
Magyarázat
Tegnap úgy láttuk Jézust, mint aki rohamtempóban kapkodva hajtja végre sürgető teendőit. Ez alapján téves következtetést vonhatnánk le róla, a „siető Istenről”. Soha nem siet el semmit! Nem hamarkodja el döntéseit, szavait, tetteit. Ézsaiáson keresztül szépen megfogalmazza ezt a hozzáállását: „Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.” (Ézs 60,22b – Károli)
Ma itt van előttünk időbeosztásának, munkabírásának és egész életvitelének kulcsa: az imádkozás. Bár fárasztó napja volt a sok tanítással és gyógyítással, az őt körülvevő tanítványokkal és megszállottakkal, mégis rászánja az időt az imádságra. És nem csak úgy kutyafuttában, ahogy néha mi szoktuk… Előkészül az Isten elé járulásra felkeléssel, ki- és elmenetellel, a szabad idő és a nyugodt helyszín megválasztásával, ahogy nekünk is kellene! Mert ezzel jó példát mutat, amit csak gondos kereséssel, „utánasietéssel” találunk meg. Na, ebben kövessük őt!
Mert különben este majd sopánkodhatunk őelőtte imában a pörgésre, rohanásra, ezeregy tennivalóra hivatkozva, hogy ezt is elrontottuk, azzal is csúnyán bántunk, amaz se sikerült. Inkább beszéljük meg vele előre a napunkat! Még az e heti utolsó munkanapunkat is.
(Papp Dániel)
Jézus sikerességének, Istennek való tökéletes megfelelésének a folyamatos imakapcsolat volt a titka. Ezt a titkát cseppet sem rejti el – beléd csepegtetheti, hogy feltöltődj.
„Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt. Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.” És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.”
Magyarázat
Tegnap úgy láttuk Jézust, mint aki rohamtempóban kapkodva hajtja végre sürgető teendőit. Ez alapján téves következtetést vonhatnánk le róla, a „siető Istenről”. Soha nem siet el semmit! Nem hamarkodja el döntéseit, szavait, tetteit. Ézsaiáson keresztül szépen megfogalmazza ezt a hozzáállását: „Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.” (Ézs 60,22b – Károli)
Ma itt van előttünk időbeosztásának, munkabírásának és egész életvitelének kulcsa: az imádkozás. Bár fárasztó napja volt a sok tanítással és gyógyítással, az őt körülvevő tanítványokkal és megszállottakkal, mégis rászánja az időt az imádságra. És nem csak úgy kutyafuttában, ahogy néha mi szoktuk… Előkészül az Isten elé járulásra felkeléssel, ki- és elmenetellel, a szabad idő és a nyugodt helyszín megválasztásával, ahogy nekünk is kellene! Mert ezzel jó példát mutat, amit csak gondos kereséssel, „utánasietéssel” találunk meg. Na, ebben kövessük őt!
Mert különben este majd sopánkodhatunk őelőtte imában a pörgésre, rohanásra, ezeregy tennivalóra hivatkozva, hogy ezt is elrontottuk, azzal is csúnyán bántunk, amaz se sikerült. Inkább beszéljük meg vele előre a napunkat! Még az e heti utolsó munkanapunkat is.
(Papp Dániel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése