Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Halott a bűnben

"Ez az én fiam halott volt. " (Lukács 15, 24)   Lelkében halott a bűnben és a vétkekben: ez a meg nem tért ember állapota. A lelkileg halott embernek nincs érzéke Isten iránt. Teljesen hidegen viselkedik Teremtőjével és Megváltójával szemben. Nem fáj neki, hogy Istent megszomorítja és megbántja. Nem örül annak, ha Istenről hallhat, sőt Igéjét kellemetlennek és elviselhetetlennek találja. Viszont a lelki élet egyik jele, hogy az ember érzékennyé válik fölfelé. Minél tisztább és egészségesebb az élet, annál érzékenyebb a lélek a legcsekélyebb homályra is, mely Isten arcának ragyogását eltakarhatja előle. A bűn tompává és érzéketlenné tesz a felülről jövő érintésekre. Ahol élet van, ott mozgás van. A lelkileg holtak meg sem moccannak Isten felé. Számukra Isten nem valóság. Ha imádkoznak is, csupán az ajkak mozognak, de nem a szívek. Az ilyenek semmit sem tesznek Istenért vagy az ő ügyéért. Csak a saját maguk érdekében tevékenykednek. A halállal megáll a testben az anyagcsere. Ahol élet van, ott állandó a körforgás. Az ember igényli a táplálékot s abból energiák lesznek. Betegség esetén elmúlik az étvágy. Így van ez akkor is, ha a lelki élet sorvadásnak indul. Nem éhezzük többé az Igét, sem a testvéri közösséget. A lélek nem igényel többé mennyei eledelt és ha olykor fel is vesz valamennyit, az megemésztetlen marad, nem kerül be a belső élet anyagcsere-forgásába és nem alakul át energiává. A lelki élet egyik legmegbízhatóbb mértéke az Isten Igéje után való éhség. "Emlékezzél meg azért - mondja Jézus a lelkileg halott szárdisi gyülekezetnek - hogyan vetted", milyen buzgósággal fogadtad az Igét és "hogyan hallottad", milyen nagy vágyakozással. S most ez a teljes igénytelenség, közöny! Ha az ember nem ébred fel ebből a lelki halálból, örökre elvész. Csak az tudja, mit nyert Jézusban, aki belekóstolt valamikor az elveszettség állapotába; a halálból egyedül Ő hívhat minket életre. Amilyen bizonyos, hogy Megváltónk az Atya hatalma révén kijött a sírból, éppoly bizonyos, hogy mindazok életre jutnak, akik hit által egyek lettek Jézus Krisztussal. Persze akaratunknak sem lényegtelen a szerepe. Sokan nem is hagyiák magukat ébreszteni. Ezért az intés, hogy "támadj fel a halálból", mihelyt szívedig ér az ébresztő szó (Ef 5, 14).