Varga László: Isten asztaláról

"Látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó."      1Mózes 1,31

Minden nyomorúságban, minden csalódásban, az emberi gonoszság okozta minden szenvedésben döntően fontos, hogy számon tartsuk: amit Isten megalkotott, az mind nagyon, tökéletesen jó. Nézz körül a világban! Felejtsd el egy percre minden panaszodat! Nézz körül úgy, mintha a körülötted lévő dolgokat először látnád! És észreveszel a lábad alatt egy fűszálat. Nézd meg, milyen szép! Csodáld meg a melletted kinyílt, szinte észrevehetetlen kis virágot! Figyeld meg, milyen tökéletes! Hallgasd csak, melletted csicsereg egy kis veréb! Megszokott hang, eddig észre se vetted. Pedig mennyi kedvesség van benne! Figyelj meg egy őszi naplementét! Abban a sok színben lásd meg, mennyi szeretet van abban, aki azt megalkotta. Csak azután nézd meg a ráncokat a házastársad öregedő arcán, akivel mostanában annyit veszekedtél, és jusson eszedbe, milyen szép volt annak idején, s hogy hány barázdát a te türelmetlenséged rajzolt arra a kedves arcra. S ha minderre van még erőd, megújul szívedben a bizalom: téged is szeret Isten, téged is jónak teremtett. Vigyázz, ne tedd tönkre a művét!

Jó Istenem, bocsásd meg nekem, hogy olyan vak lettem, hogy napok telnek el, és én nem veszem észre magam körül teremtett világodnak annyi szépségét, amit éppen számomra készítettél. Hogy keserűségemben elfelejtettem megköszönni a mindennapi dolgok megannyi ajándékát. Tudom, súlyos bűn, hálátlanság, amikor nem azt nézem, amit adtál, csak azt, amit kívántam, de nem az én részem volt a Te rendelésedben. Taníts meglátni, megérteni a Tőled származó jókat, és hálásan megelégedni az én részemmel! De arra is taníts meg, hogy azt ne herdáljam el, hogy fel tudjam használni a magam gyönyörűségére, a hozzám tartozók örömére, a többiek javára, hogy egy se vesszen el számomra teremtett ajándékaid közül! Kérlek, Uram, adj hozzá erőt! Ámen.