Akkor Jamie fogta a kocsit, és az utolsó 75 centünkkel elment a mosóautomatához. Míg odavolt, néhány súlyos imát mondtam el. Úgy tűnt, hogy az Úr nem gondoskodik a szükségeink betöltéséről. Azt mondtam az Úrnak, hogy a jobb kezem odaadnám, hogy ételt adhassak Jamie-nek. Az Úr azonnal válaszolt: “a fiamat adtam, hogy tápláljalak benneteket.” Azután emlékeztetett a Lukács 12:32-re, amely azt mondja, hogy “ne félj te kicsiny nyáj, mert az Atyádnak tetszett, hogy nektek adja a királyságot.”
Ez megtörte a szívemet. Megértettem, hogy engedtem a körülményeknek, amelyek becsaptak Isten irántunk való szeretetével kapcsolatban. Megpróbáltam ugyanis szeretet nélkül működtetni a hitemet. Megtértem, és elfogadtam Isten szeretetét. Amikor Jamie visszatért, azt mondtam neki, hogy még aznap húst fogunk enni. A gyülekezeti alkalom után az egyik barátunk meghívott magához. Több mint fél kiló halat, krumplit és más élelmiszert kaptunk tőle. Éjfél előtt leültünk, hogy ünnepeljünk. Meglepő módon ez a barátunk megpróbálta már elhozni a lakásunkhoz az ételt, de nem látta a kocsinkat, így azt feltételezte, hogy nem vagyunk otthon. Csak arra a rövid időre hiányzott a kocsink, amíg Jamie elment vele az automatához ruhát mosni, és Isten megmutatta nekem a szeretetét. Pontosan abban a pillanatban, amikor elfogadtam az Úr szeretetét, a hitem működésbe lépett, a szükségünk betöltést nyert.
Hagyd, hogy Isten szeretete bővölködjön benned, így a hited is bővölködni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése