Varga László: Isten asztaláról

"Az Úristen az embert elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze."      1Mózes 2,15

Sok értelmetlen mese szól arról, milyen jó volt Ádámnak, csak sétálgatott a csodakertben, ette a finom gyümölcsöket, és süttette magát a nappal. Hát erről szó sincs az Írásban. Nem restségre, hanem komoly, Isten gyermekének, az Ő képmásának méltóságához illő feladatra teremtette és rendelte Isten az embert. Téged, is, testvérem. Elhelyezett egy számodra készített "kertben". Hát nem Éden, mert bizony eléggé megrontotta már elődeink ezernyi bűne! De Isten segítségével azzá lehet tenni. És ez a te feladatod. Hogy úgy őrizd, ami abból még megmaradt, hogy úgy műveld azt a darabka, Isten teremtette, talpalatnyi életteret, ahova behelyezett, hogy az Édennek sugara, Isten gondoskodó szeretetének boldogsága ragyogjon fel rajta mindazok számára, akik oda betévednek. Az ő általad nyert boldogságuknak visszfénye tegye széppé, áldottá a Te életedet.

Köszönöm, Istenem, hogy számomra is kirendelted azt a helyet, ahol otthon lehetek, ahol boldog lehetek, ha vigyázok rá, ha törvényed szerint művelem és őrzöm. Bocsásd meg, ha éppen én rontottam meg bűneimmel, tehetetlenségemmel, restségemmel, hitetlenségemmel vagy éppen gonoszságommal. Belátom, minden egyes bűnömmel leginkább magamnak ártottam, a magam Édenét tettem élvezhetetlenné. Segítségedet kérem, hogy meg tudjam őrizni tisztának, szépnek, boldogságot adónak nemcsak a magam, de mindazok számára, akiket mellém adtál! Segíts, hogy valóban csodakert, Éden legyen az magam, családom és minden rám bízott testvérem számára! Ámen.