Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÉHÍNSÉG ÉS IJEDTSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 12,10-16

10 Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos éhínség volt azon a földön. 11 Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd csak! Tudom, hogy szép arcú asszony vagy. 12 Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13 Mondd, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad. 14 Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony. 15 A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. 16 Abrámnak pedig jó sora lett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi.

"Egyszer éhínség támadt azon a földön."

(1Móz 12,10)

Alighogy elkezdett járni Istennel Ábrám, máris bajba került. Kánaánt súlyos éhínség sújtotta. Ábrám, megrémülve ettől a szerencsétlenségtől, elhatározta, hogy Egyiptomba megy. Ott azután még több nem várt akadályba ütközött. Tudta, hogy a fáraó néha elrabolja az idegenek csinos feleségeit. Attól tartott, hogy őt magát megölik. Ábrám ezért azt javasolta Szárajnak, hogy húgának adja ki magát. És ekkor kezdődtek igazából a bajok. Miért történik mindez? Miért van az, hogy egy Istenben hívő és neki engedelmeskedő ember ki van téve egyfelől az éhhalálnak, másfelől a fáraó kétes jóindulatának? Nem tudjuk megakadályozni, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük, de az ilyen kérdések haszontalanok. Terméketlen vitákhoz vezetnek. Az egyetlen fontos kérdés az, hogy hogyan viselkedjék az ember ilyen veszélyek láttán. Ilyenkor nem szabad leülnünk és azt kérdeznünk: Miért történt ez velem? Olyan alkalmak ezek, amikor ezt kell mondanunk: Kicsoda az Úr, akiben én hiszek? Természetesen a fenyegető veszedelmek valóságosak voltak. De Isten is valóságos volt. Jézus Krisztusért te és én megállhatunk Isten előtt. Ezért szembenézhetünk az élettel is, annak minden körülménye közepette. A hit a kétségbeesés visszautasítása. Ábrám nagyon szegényesen vizsgázott ebben a helyzetben. Hazudott, mert félt. Félt, mert már nem bízott Istenben, a partnerében. És ezért bonyolódott bele saját mesterkedésébe. Míg Ábrámot nézzük, jól tesszük, ha figyelünk a bölcsesség szavára: "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá és Ő egyengetni fogja ösvényeidet!" (Példabeszédek 3,5-6)