„Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!” És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték, és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.”

Magyarázat

Lelki tanítóink és nevelőink példájára és hatására mindennap akarunk és igyekszünk összetalálkozni ezzel a Jézussal, mert vagy a hallásunkkal, vagy a beszélésünkkel adódik valami probléma, melyet csak ő tud meggyógyítani és kezelni.
Beismerem és bevallom, hogy számtalanszor voltam olyan lelkiállapotban, amikor én voltam ez a „dadogó süket”, aki nem hallottam és nem értettem Jézus akaratát. Amikor a Szentlélek bilincsoldó hatalmára volt szükségem ahhoz, hogy azt és úgy mondjam, ami mások számára is áldás lehet.
Azóta az egész földön hirdetik a megdönthetetlen igazságot, hogy Jézus Krisztus mindent helyesen cselekedett. Ahol őt befogadják, ott ez a történelmi múlt idő azonnal a jelenben is átélhető élménnyé válik. Mert ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
Emlékeim közül előlépett egy több száz éves ének. Ennek egyik versét hadd idézzem! „Mind jó, amit Isten tészen. Hűen gondozza lelkem. Mint jó orvos, nem ad nekem mérget – orvosságképpen. A gyógyszere: az ő kegye. Azért őbenne bízom. Intézze el a dolgom.” (A hit hangjai, 204)
Jézus „kálváriájának” egyik legerősebb vonzású mondata: „Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te!” (Mt 26,39)
(Gerzsenyi Sándor)