„Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és nem akarta, hogy bárki is tudjon róla. De nem maradhatott titokban, mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, eljött hozzá, és a lába elé borult. Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából. Jézus ezt mondta az asszonynak: Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az pedig így válaszolt neki: Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. Jézus ezt mondta neki: Ezért a szavadért, mondom, menj el, leányodból kiment az ördög. Amikor hazaért az asszony, látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.”

Magyarázat

Fiatal lelkipásztor koromban egy közgyűlésen felszólalt egy ötvenes atyámfia. Lelkesen bizonygatta rátermettségét, amikor eldicsekedett a „túlélési technikájával”: Testvérek, én már három éve dolgozom jelenlegi munkahelyemen. És még senki sem tudja rólam, hogy hívő vagyok. Nem is zaklat senki emiatt. Mert az Úrról nem szavakkal kell bizonyságot tenni, hanem élettel!
Igen. Sajnos, abban az időben ez egy biztos támpontnak számított anyagilag. De milyen orgonavirág vagy nyíló ibolyaszál az, melyet nem lehet megtalálni az illata hívogató vonzása alapján?!
Mai igénk szerint Jézus jelenléte nem maradhatott titokban. És ez így természetes azóta is. Ha mégis titokban maradhatott, akkor ő a valóságban talán nincs is ott.
„Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. Ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre.” (2Kor 2,15–16)
Jézus égi, kegyelmi illata megérintette egy kétségbeesett asszony szívét-lelkét. És a gonosz lélek azonnal kiment a tébolyult leányból. – A sátán Jézusnak még az édeni illatától is elmenekül!
Ahol élsz, ahol jársz, ahol időd legjavát töltöd, titokban maradhat-e, hogy te az övé vagy és ő a tiéd?
(Gerzsenyi Sándor)