A keresztyének énekelni kezdenek az Úrnak útai felől, mivel a kereszt tövénél megszabadultak nehéz terhüktől. Az angyalok éneke sem hangzik olyan kedvesen, mint az elragadtatás első dicséneke, mely Isten gyermeke lelkének mélyéből fakad akkor, amidőn békét talál.
Tudjátok mit ír erről Bunyan „Zarándok Útja” című művében:
„Midőn a szegény zarándok megszabadult terhétől, a kereszt tövénél ujjongott, ugrándozott örömében és énekelve folytatta útját tovább:
Oh, áldott szent az Úr
Üdvösség feje,
Oh, ember! érettem
Szégyennel illetve!”
Hívő lélek, emlékszel arra az órára, midőn láncaid lehulltak? Emlékszel még azon helyre, hol az Úr Jézus feléd közeledett és azt mondotta: „Öröktől fogva szerettelek tégedet, eltörlöm a te hamisságodat, mint a felhőt és a te bűneidet, mint a ködöt.
Bűneidről soha meg nem emlékezem örökké.” Ah, mily boldog idő, midőn az Úr Jézus elveszi a bűnadósságot.
Mikor az Úr első ízben megbocsátotta bűneimet, annyira fokozódott örömöm, hogy ugráltam és táncoltam.
Mikor hazafelé mentem azon házból, hol szabadulásom felől bizonyossá lettem, arra éreztem magamat kötelezve, hogy megmentésem történetét az utca kövezetének is hirdessem.
Szívem annyira telve volt örömmel, hogy minden lehulló hópehelynek szerettem volna beszélni Jézus csodálatos szeretetéről, ki egyik leggonoszabb ellenfelének eltörölte bűneit.
De nem csak a keresztyéni élet kezdetén van sok okuk a hívőknek énekelni, amíg e földön zarándokolnak, folyton találnak okot arra, hogy az Úrnak utai felől énekeljenek; az Úr állandó hűsége felől szerzett tapasztalataik az alábbi nyilatkozatra kényszeríti őket: „Áldom az Urat minden időben, mindenkor az Ő dicsérete az én számban vagyon.”
Azon légy testvérem, hogy még ma magasztald az Urat!
„Míg e földön zarándoklunk,
Folyton téged magasztalunk”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése