A Szent Szellem nem azért jött, hogy meghitt légkört teremtsen a gyülekezetben. És nem is akkor jön csak az istentiszteletre, ha mi megfelelő légkört teremtünk számára - se csendes várakozással, se hangos kiáltozásokkal. A Szent Szellemet nem kell odavonzani, csalogatni, győzködni vagy segítségül hívni. Ő nem egy vonakodó vagy közömbös látogató, hanem egy saját akaratát és szándékát követő Személy, aki azért jön el, hogy átvegye az irányítást.
Az apostolok nem imádkoztak a Szent Szellemért, Ő mégis eljött, és teljesen betöltötte a helyet - bármilyen atmoszférát is tapasztaltak a tanítványok, elsöpörte a „sebesen zúgó szél” (ApCsel 2,2).
A Szellem maga a Menny atmoszférája, és vele a Menny jön le közénk. Ő a „pneuma”, a Menny szele, amely keresztülfúj áporodott tradícióinkon és tespedtségünkön! Bár énekelhetjük, hogy „Jöjj, Szent Szellem!”, azonban tudnunk kell, hogy nem a hívásunk miatt jön. Ő nem egy vendég, vagy egy idegen, akit egy-két órára vendégül látunk, hanem a Menny Ura, és Ő hív meg minket a jelenlétébe! A Szent Szellem ott talál magának természetes környezetet, ahol jelen van a hit és az Isten Igéje. REINHARD BONNKE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése