Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak.      3Móz 1,9

Minden égőáldozatot, amit vittek: borjút, kecskét, vagy galambot, maradék nélkül el kellett égetni. Így vált ez az ember Istennek való teljes átadása jelképévé, amiről ezt mondja az Ige: "ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak". Ma már nincs ószövetségi értelemben vett égőáldozat, de szívünkben most is éghet olyan tűz, amely kedves az Úrnak. Néhány példát erre: A 4.Móz 25-ben olvasunk arról, hogy Izrael tábora tartósan tisztátalanná vált az erkölcstelenség bűne miatt. Olyan csapás érte emiatt a népet, hogy több ezren meghaltak. Fineás pap, Áron unokája, amikor meglátta, hogy egy izraelita férfi midiánita asszonyt hoz a táborba, utánuk ment és átszúrta mindkettőjüket. Akkor megszűnt a csapás Izrael fiai között és ezt mondta Isten: "Fineás... elfordította az én haragomat Izrael fiaitól". Fineás szívében olyan tűz égett, amely kedves volt az Úrnak. Szent lángolás volt ez az Úr dicsőségéért, amelyet sérelem ért az Isten népe táborában lévő paráznaság miatt. Tőlünk Isten nem azt kívánja, hogy a bűnösöket dárdával átszúrjuk, de hasonló buzgólkodást kíván az Ő dicsőségéért. Ahol ez ég egy-egy szívben, ott olyan áldozat lángol, amelynek illata kedves az Úrnak. A másik példát a Jeremiás 20,9-ben találjuk. A próféta súlyosan szenved az istentelen nép és a hamis próféták áskálódásai miatt. Ezt gondolja: "Nem emlékezem róla, sem az Ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem"! Jó annak a keresztyénnek, akinek a szívében a Megváltó iránti hálás szeretetnek olyan tüze ég, hogy kényszeríti az Úrról való bizonyságtétel továbbadására.