Varga László: Isten asztaláról

"Szeresd felebarátodat, mint magadat."      Márk 12,31

Van egy barátom, jószívű, hívő keresztyén ember, aki az ellenségeinek is szívesen segít. Mégis állandó lelkiismeret-furdalása van, mert képtelen arra, hogy egy bizonyos emberfajtát szeressen, s emiatt Isten ítélete alatt tudja magát. Többször vitatkoztunk azon, mit is jelent szeretni. A görög nyelvben, az Újszövetség eredeti nyelvében három szó fejezi ki a szeretetet: filosz, jelenti a kedvelést. Szeretem a jó ételt, a szép ruhát, stb.; erosz, jelenti annak szeretetét, amire vagy akire vágyom, nekem szükségem van. De az igazi, a bibliai szeretetet mindig a harmadik fejezi ki, az agapé, az önzetlen, az adakozó szeretet. A filosz és az erosz érzelem. Az agapé nem az. Az érzelmet nem lehet parancsolni. Isten nem azt kívánja tőlünk, hogy repessen a szívünk az örömtől, ha meglátjuk ellenségeinket. A bibliai szeretet azt jelenti, hogy mindig készen állok arra, hogy segítsem embertársaimat, ha azoknak szükségük van rám. Mindig kész legyek arra, hogy segítsem ugyanarra, amit magamnak kívánok. Nem kell a barátságát vagy a vele való találkozást kívánni, de ha rád szorul, segítsd! Ez a parancs értelme. Erre pedig minden ember képes. Nem könnyű, de ha Istent szereted, meg tudod tenni.

Istenem, olyan jó lenne minden ember iránt úgy érezni a szeretetet, ahogy Jézus érezte a földön! Köszönöm, hogy ezt nem kívánod tőlem. Amit megkövetelsz, az nem is olyan nehéz. Olyan jó érzés, amikor alkalmam van segíteni azon, aki gyűlöl és minden aljasságot elkövetett ellenem. Jó érzés látni csodálkozását, megszégyenülését. De olyan rossz, amikor az tesz nekem szolgálatot, akit én vetettem meg. Kérlek, bocsásd meg, amikor csak azért sem segítettem. Amikor én mutattam ki gyűlöletemet. Meg is fizettem érte rossz lelkiismeretemmel. Add meg inkább annak örömét, amikor azért adhatok neked hálát, hogy segítettem ott, ahol nem is várták! Ámen.