Az egyik legjobb bibliai ima: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”
Magyarázat
Sok éve egy felszerelés nélküli sziklamászás során megindult alattam egy nagy tömb, én pedig zuhanni kezdtem. Mint a mesékben: ahogy kalimpált a kezem, épp megkapaszkodtam egy kiálló ágban. Nem tudom, hogy került oda az az ág, azt sem tudom, hogyan sikerült épp megfognom, hiszen nem is láttam. Ösztönösen cselekedtem, ahogy esés közben szilárd fogást éreztem, rákapaszkodtam. Isten kegyelme volt, hogy túléltem azt a napot.
Bartimeus is így lehetett. Nem látta, ki van ott. Nem tudta, fog-e rajta segíteni. Egy dolgot tudott: zuhan lefele a reménytelenségbe, a kilátástalanságba, és érezte, hogy itt és most van egy kiálló faág, amiben meg lehet kapaszkodni. Ez az ág, Krisztus pedig elég erős volt ahhoz, hogy megtartsa őt.
A hétköznapokban annyi dolog van, amiben megkapaszkodunk: gazdaság, munka, otthon, család, kapcsolatok, józan ész, boldogság, önbizalom, siker, lehetőségek, megtakarítások, biztonság. Mindez jó dolog, nincs velük alapvetően baj, csakhogy ingatagok. A kérdés az, hogy felismerjük-e és megkapaszkodunk-e abban, aki a valódi biztonságot nyújtja? Amikor megindul alattunk a talaj, akkor vajon felismerjük, hol van Jézus? Ha pedig megkapaszkodtunk őbenne, akkor később vele maradunk?
(Boncz Zoltán)
„Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt és ezt mondta: „Hívjátok ide!” Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!” Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak.” Jézus ekkor így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged.” És azonnal újra látott, és követte őt az úton.”
Magyarázat
Sok éve egy felszerelés nélküli sziklamászás során megindult alattam egy nagy tömb, én pedig zuhanni kezdtem. Mint a mesékben: ahogy kalimpált a kezem, épp megkapaszkodtam egy kiálló ágban. Nem tudom, hogy került oda az az ág, azt sem tudom, hogyan sikerült épp megfognom, hiszen nem is láttam. Ösztönösen cselekedtem, ahogy esés közben szilárd fogást éreztem, rákapaszkodtam. Isten kegyelme volt, hogy túléltem azt a napot.
Bartimeus is így lehetett. Nem látta, ki van ott. Nem tudta, fog-e rajta segíteni. Egy dolgot tudott: zuhan lefele a reménytelenségbe, a kilátástalanságba, és érezte, hogy itt és most van egy kiálló faág, amiben meg lehet kapaszkodni. Ez az ág, Krisztus pedig elég erős volt ahhoz, hogy megtartsa őt.
A hétköznapokban annyi dolog van, amiben megkapaszkodunk: gazdaság, munka, otthon, család, kapcsolatok, józan ész, boldogság, önbizalom, siker, lehetőségek, megtakarítások, biztonság. Mindez jó dolog, nincs velük alapvetően baj, csakhogy ingatagok. A kérdés az, hogy felismerjük-e és megkapaszkodunk-e abban, aki a valódi biztonságot nyújtja? Amikor megindul alattunk a talaj, akkor vajon felismerjük, hol van Jézus? Ha pedig megkapaszkodtunk őbenne, akkor később vele maradunk?
(Boncz Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése