,,A kanaániták azért maradtak ott, hogy nyilvánvalóvá legyen: akar-e engedelmeskedni Izrael az Úr parancsainak és hogy tanítsák Izraelt a harcra.,,-Bír 3,1. 4
Ha valaki különösen nehéz terhet hordoz, mindjárt könnyebb számára, ha tudja, hogy miért került az a vállára. Az izraelitáknak bizonyára nagyon kényelmetlen volt, ha egy kanaánita törzs mellett kellett lakniuk.
Fellélegeztek, mikor Isten ezt üzente nekik: mindez nem azért van, hogy titeket kínozzanak és nyugtalanítsanak.
Csak meg kell vizsgálnom, hogy engedelmeskedtek-e Istennek; bátor harcosokká akarlak nevelni benneteket.
Ez érvényes a mi belső életünkre is. Isten próbára tesz bennünket a bennünk lévő bűnmaradványok által.
Engedelmeskedünk-e az Úrnak, Aki ezt parancsolja: "Gyűlöljétek a gonoszt"!
Vagy helyet adunk annak a felületes fecsegésnek, hogy a kegyelem állapotában nyugodtan maradhat az ember a tudatos bűnök rabságában, hiszen Isten úgyis kegyelmes? - Ne tegyük ezt! Vizsgáljuk meg magunkat Isten előtt és mondjuk: Uram, van még bűn bennem, de egészen szembe akarok vele szállni. Nem akarom magam megnyugtatni, ha vereséget szenvedek. Nem akarok megnyugodni, amíg bűnbánat és hit által újra nem győzök és közeledbe nem jutok.
Izraelnek harcolni kellett tanulni.
Isten nem akarja, hogy népe tönkremenjen az élvezetek és lusta fesztelenség nyugalmában. Az Ő népének a bátor harcosok népévé kellett lennie.
Ez érvényes ránk is a mennyei dicsőségre való előkészületünkre nézve.
Ezért ne panaszkodjunk a bensőnkben megmaradt bűnök miatt, hanem térden állva könyörögjünk erőért és győzelemért! "Isten azokat, akik itt vele harcolnak, egyre nagyobb győzelemre emeli." (Blummhardt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése