Varga László: Isten asztaláról

"Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából... ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül. Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások, és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert."
Máté 15,11-20

Ez után az ige után nem érthető, miért különböztetik meg igen sokan az ételeket hit szempontjából. Találkoztam egy reformista adventistával, aki semmiféle húst nem eszik. Mondtam: Jézus is megette a húsvéti bárányt! Azt felelte: elég rosszul tette. Más ismerősöm horgász volt, felesége egész évben gondosan besózta az ikrát, és mivel szigorúan tartották a nagypénteki böjtöt, aznap az egészet kiválóan elkészítette, és a barátainak is adott belőle. Figyelmeztettem: ne gondolja, hogy ez böjt, mikor egész évben arra készülünk, hogy milyen remek ételt fogunk enni nagypénteken. Mégis, komoly oka van a válogatásnak. Sokkal könnyebb ételeinkre vigyázni, mint szavainkra. Az ember mindig hajlandó a könnyebb megoldást keresni. Ha néhány ételről lemondva megnyugtathatom a lelkiismeretemet, inkább ezt választom, minthogy mindennap arra figyeljek, mi jön ki a számon. Kár, hogy Jézus ezt a megoldást nem fogadja el.

Uram, köszönöm, hogy szabadságot adsz nekem mindabban, ami sem magamnak, sem másnak, sem a Te dicsőségednek nem árt. Köszönöm, hogy azt akarod, jólessék nekünk az étel, s megadod azt, amire naponta szükségünk van. Taníts úgy böjtölni, hogy a szűkölködőknek juttassak abból, amit magam is szívesen megennék, és ne azt nézzem, mi van a tálunkban, hanem szívem tisztátalan indulataira vigyázzak. Hogy le tudjam nyelni kikívánkozó szennyes vagy másokat sértő szavaimat, amikor pedig olyan jól esnék egy gúnyos szófegyvert megforgatni embertársam szívében. Ha rám bízod a döntést közömbös dolgokban, Te irányíts engem a szeretetben! Ámen.